Évértékelő post. Huh, ehhez a posthoz minden évben nagy levegőt kell vennem. Nah, szóval. Először is összességében nézve nagyon szép íve volt ennek az évnek.
Január
Először is a nagy betegségemről, ami már a tavalyi évem felétől jelen volt az életemben, és a leküzdése nem kevés áldozatot követelt tőlem, ennek fényében januárban egy elég kemény diétával kezdtem, azaz nem ettem szénhidrátot, és cukrot, szerencsére utóbbi megmaradt. Sajnos ez a diéta és az egészséges életmód nem volt elég a gyógyuláshoz, de ne szaladjunk ennyire előre. Alapvetően nem volt okom a panaszra, dinamikusan mentek a dolgok.
Február
Az első szívás itt jelentkezett. Megtudtam, nemhogy javult volna az állapotom, inkább romlott. Azaz a rákszűrés eredményeképp kiderült, hogy azonnali műtét kell, különben a folyamatok visszafordíthatatlanná válnak. Olyan napjaim voltak, hogy igazán visszaemlékezni sem szeretek rá. Iszonyatosan féltem. Életembe először ráeszméltem, hogy milyen sérülékeny az emberi élet. Egyetlen pillanaton múlik minden, és soha nem tudhatjuk, hogy meddig tart, ezért luxus elpazarolni az IDŐt.
Március
Eseménydús. Várakozás a műtétre, miközben nyakamon a szakdolgozat. Tele félelemmel és várván az optimista jövőt, hogy legyen már ennek vége. Aztán eljött a műtét. Szeretet övezett, barátok és család, mindenki egy emberként mellettem. Azt a szeretetet amit akkor átéltem, még talán soha nem éreztem ennyire egységben. Fura, de azóta is az egész, globálisan jó emlékképp maradt meg. Még a nődokim is, ahogy láttam a műtőasztalon, hogy tudja mit csinál, majd utána a számtalan kozultáció és a hülyébbnél-hülyébb kérdéseim tömkelege... Aztán a lábadozás. Otthon, közben szakdolgozatot írva. Tudtam, hogy ott, és akkor be kell fejeznem, mert nem lesz rá idő...
Április
Elékészült a szakdolgozatom, természetesen az utolsó utáni időpontra. Mert Katáéknál így szokás :). Következett az utolsó vizsgaidőszak, miközben készültem a (minden eldöntő) szövettanra és a nyári államvizsgára (lelkileg). És elkezdődött egy mindent megváltoztató folyamat. Sportolni kezdtem. Heti kétszer, majd később háromszori futással. Az erőnlétem egyre javult és ezzel együtt a közérzetem is. Azt hiszem nem létezik ennél jobb feszültség levezető módszer. A hó végén megjött a szövettan. Nagyon indokolt volt a műtét, és minden oké. Már csak az ellenőrző szűrés van vissza.
Május
Végeztem az utolsó vizsgákkal is, emlékszem h mennyire kimerült voltam, és valahogy nehezemre esett látni, hogy még vissza van az opponensi értékelés és az államvizsga, no meg a rákszűrés. Azt hiszem a május más érdekeset nem tartogatott... ja de, még valami, csak azt nem oszthatom meg mert az magánéleti :).
Június
Az államvizsgám hónapja. Mindent ennek rendeltem alá. Nagy hajtás ment, azt hiszem júniusig nem is voltam Simontornyán. A közérzetem alapvetően jó volt, főleg miután kijöttem 22-én a vizsgáról. Jaj ez vicces öngól volt egyébként. Azzal a logikával, hogy úgysem lehet javítani UV-zni, mi az utolsó dátumra megyünk, csak azt nem vettük figyelembe, hogy az össszes államvizsgázó osztálytársunk sikerét végig kellett néznünk úgy, hogy mi még tanulni se keztünk rá :). Na de meglett végül. Ez volt a csúcspontja az évemnek. A sikerélmény, eljutni az űberfostól, a finishig nagyon jó volt, és nem éreztem azt, mint érettségin, hogy "vége, és?!", hanem azt éreztem, hogy végre nekem is megvan a diploma, mostmár én is értelmiség vagyok.
Július
Diplomaosztó, Balaton sound. Asszem ezzel a két szóval le is írtam.
Augusztus
Eldöntöttem, hogy idén még beváltom egyik vágyamat, jelentkezem a Mesharray suliba Maya mester kurzusra. Így utólag talán jobb lett volna egy félévet pihenni előtte, viszont olyan értelemben meg nem bánom, hogy lassan túl leszek rajta. Nem könnyű, küzdök vele rendesen, de hiszek benne, hogy lesz értelme.
Szeptember
Ezt mindig úgy élem, meg hogy vége a nyárnak, egy újabb kezdet. Idén most a 3D digital sulim kezdete. Innentől lett nagyon sűrű az évem.
Október-November
Hajtás időszak, az utolsó törlesztőt is kifizettem suliba.
December
2 embert kirúgtak a munkahelyemen, plusz egy felmondott, tenderezés ezerrel, sok munka, no bónusz. És ezzel elértem az évvégéig. Most kis pihi van, meg két ünnep között megveszem végre az álom tévémet.
Összességében sikeres évet zártam, nem volt könnyű, de azért soha rosszabbat :)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése