31. hét

A héten már megérkeztek a 3. trimeszter tipikusnak mondható tünetei. Hozzátenném nem folyamatos, de vannak napok amik már érezhetően nehezebbek. Pl szombaton moziztunk, mint utolsó mozi babuci érkezése előtt, csak pár dolgot nem vettem elég hangsúlyosan számba indulás előtt. Egyik, hogy azért 2,5 órát már elég nehezen bírok ki pisilés nélkül, főleg ha esetleg manóka ráfekszik dolgokra, a másik, hogy ennyi időt egyszerűen nem tudok egy helyben ülni. A film felétől elkezdett már kényelmetlen lenni a mozdulatlan ülő póz, így kezdett fájni a hátam, illetve totál hirtelen ez idő alatt felvizesedtem. Mire vége lett a filmnek már éreztem, hogy a kéz ízületeimnél is feszül a bőr, illetve mikor otthon levetkőztem, láttam a lábamon, hogy a zokni nyomot hagyott.

A másik ilyen érdekes tünet, hogy visszatért a viszketés. Nem olyan vészes, illetve nem folyamatos, de néha nagyon zavaró tud lenni. Emiatt megint fogok szólni jövőhéten nődokinak, vagy a laborosnak, nehogy véletlen az epepangás nevű betegség álljon a háttérben. Egyébként nődokim legutóbb csak legyintett, mert ez felbukkanó szinten eléggé tipikus egy kismamánál.

Más nincs nagyon. Hétvégén beszereztünk egy csomó dolgot ikeából, illetve megrendeltem babucinak a kis babafészkét, egy mindenhova használatos plédet, és némi nemű dekorációt a falra:

Nézzünk előre

Rengeteg munkám van hálistennek, de még pont az a határ, hogy nem kell durván feszülnöm. Folyamatosan azt tervezgetem, hogyan leszünk egy-két hónap múlva mikor megérkezik a kisfiúnk. Logisztikák nagyjából eltervezve szülői segítség nélkül is, de azért persze jól jönne, csak félek, hogy nem fog összejönni, mindenesetre nekünk akkor is meg kell oldani, méghozzá úgy, hogy a lehető legtöbbet adjunk magunkból a picinek, én tudjak dolgozni, és ha lehet a kapcsolatunk is megmaradjon ugyanolyan harmóniában, mint most. Zsolti óriási áldozatot téve jön ugyan haza GYEDre, de azért én abban hiszek, hogy babucinak nagyon nagy szüksége van az édesanyjára is. Így ilyen képek vannak előttem, hogy hordozón lesz rajtam, és én szinkronban dolgozom stb. Ezen az ügyfelem kommunikációs igazgatójával is humorizáltunk, és én is szürreálisnak látom, de talán nem kivitelezhetetlen.

Ezen kívül nekem aztán majd már írtam róla, de fontosnak tartom a rehabilitációs tervet is. Ez most már sokkal széleskörűbb lesz, mint eddigi terveimben. Egyrészt ugye, amint lehetséges elkezdek futni, ez nem is lehet kérdés, mert már most nagyon mélyről jövő késztetéseim vannak, és irigykedve nézek minden futót az utcában. Erre most az lesz a szisztémám mint anno a legelején még 6-7 éve. Minden este egy picit. Azt hiszem így lehet a leghatékonyabban bevezetni, mert először nagyon fog fájni és külön traumatikus lesz a pulzusom látványa is. Aztán következő lépésként (szintén majd amikor már a testem felgyógyult), elkezdek szolizni. Utána 3 fontos lépést látok még magam előtt, egyik a fogszabályzás, a másik a szemműtét (ami egyébként első helyre került azóta), aztán harmadikként el szeretnék kezdeni egy teljes körű arcfiatalító kezelést. Most érzem egyre erősebben, hogy hétről-hétre szarabb a kondim, és kevesebb az önbizalmam, szóval úgy gondolom, hogy lelkileg is fontos, hogy az ember elkezdjen magával is törődni. Persze nem félre értendő babuci az első, de egyszerűen sztem nem tudsz kiegyensúlyozott lenni, ha nem vagy rendben saját magaddal.

A táplálkozásomat már most kezdem visszaállítani a tiszta étkezés irányába, amit meg kell jegyeznem eléggé nehéz, ugyanis bevallom eléggé elkapattam magam. A kenyereket már visszaváltottam a bió teljeskiörlésű verzióra, illetve az indokolatlan csokizabálást is beszüntettem. Megjegyezném a súlyom el is kezdett stagnálni, no nem azért mert babuci nem nő azóta, hanem egyszerűen a felesleg elkezdett lefelé mozdulni.

Ma elmegyünk moziba... valszeg az utolsó lesz a közeljövőre nézve, úgyhogy ezt most nagyon ki akarom élvezni lelkileg, és úgy értékelni, hogy innentől ezek a kimozdulások érték számba mennek majd egy jó ideig.

30. hét

Betöltöttem. És így már a heteim száma hármassal kezdődnek. Magyarán szólva rákanyarodtam egy jó hosszú célegyenesre. Kitudja lehet néhány hét múlva már hárman leszünk? De legrosszabb esetben (azaz valójában a legjobb esetben) 10 hét. Hála a jó égnek semmiféle komplikációm nincsen. Babuci mozgolódik, fészkelődik. A hét eseménye a házasodásunk volt, és ha minden jól megy most már talán fel is bátorodok a kiposztoláshoz is.

Két fontos cuccot szereztünk meg a héten, a babakocsihoz kompatibilis THULE mózeskosarat, és egy Maxi-cosi hordozót. Utóbbi nagyon dilemmás volt, ugyanis két modell között vacciláltunk, egy 4,5 kg-os komolyabb verzió és egy 3,5 kilós standard verzió között. Aztán végülis a standardnál kötöttünk ki több okból is. Ugyanis több emberrel is konzultálva egyrészt ez egy olyan "item", amit csak kb 9-10 hónapig használunk, ráadásul az első időszakban, míg manóka háta nem erősödik meg, addig csak akkor, ha feltétlenül szükséges (ahogy hallottuk reviewban ez nagyjából max 20-30 perc), aztán mivel a 4. emeleten lakunk így erős szempont a súly, így mondhatni mindenki jól járt, mi főleg anyagilag :D

A héten nem várható semmi orvosi történés, úgyhogy babucinak egyetlen dolga, hogy fejlődjön.

Összeházasodtunk vs. Valentin nap

Ennél szakrálisabb esküvői időpontot szerintem ki sem lehetett volna találni. Szóval mi Valentin napon összeházasodtunk. Iszonyat jó hangulatú kis nap volt. Zsuzsi barátnőm volt a tanúm és Zsoltink is egy gyermekkori barátja Csepi. A maga egyszerűségében hihetetlen meghitt volt az egész nap. Szerencsénkre lettek fotók, úgyhogy tudok is feltölteni. Imádom látni Zsolti kezén a gyűrűt (mivel sajnos én most nem tudom hordani a vizesedéseim miatt). Íme néhány kép:

29. hét

Na a héten megint bubuka behelyezkedett. Most megint valahogy keresztbe tette magát, illetve duplán is fordulhatott, mert szerintem eddig a háta volt fent, most meg a kezecskéi és a pocakja, ugyanis brutálisan látszik amikor megmozdul. De ez most nem jó póz, mert szerintem a "befordult fejjel lefelé pózon" kicsit túlfordult, azaz most konkrétan keresztbe fekszik, én meg néha úgy érzem szétszakadok, imádom ezt a kiscuncillát, de azért tudnék örülni, ha visszafordulna valami élhetőbb pózba. Persze kibírom még egy jó 10 hétig, ha kell érte mindent, de gyakorlatilag folyamatosan fáj.

Voltam védőnőnél, beírta a laborokat, és hát gyakorlatilag minden szinte negatív, tehát vizelet is (csodálkozott, h kicsi baktérium sincs), ellenanyag is, regisztrálta a hepatitisz negatív leletet - amit egyébként kell vinni szülőszobára, és hát a terheléses cukor pont határon... ezen időzött egy kicsit, hogy valami diétácska jó lenne, vagy legalábbis némi odafigyelés. Nagyjából ennyi. Vizesedés lassan kezdődik, mert már a gyűrűmet nem tudom hordani, de ez még nem olyan dagadás szerű (de sztem már ez fog következni hamarosan).

És végül, de nem utolsó sorban voltam nődokinál is (hétfőn, azaz ma). Babuka majdnem 1300 g, és nagyság alapján pontosan 29 hétnek megfelel, így továbbra is marad az április 28-i kiírt időpont. Méhszájam rendben van, továbbra is 3000-res, azaz zárt és magas. Készülünk a harmadik laborra, a cukor érték miatt ismételt terheléses lesz (már a harmadik). Mire jöttünk nődokihoz kisbabóka nagyon cuki pózt vett fel. Fejjel lefelé, és pontosan úgy helyezkedett mint egy kisbéka. Háta fent, lábacskái kezecskéi hajlítva.

A héten tervezzük lezárni a név kérdést.

Gyűrűk készen állnak!

Pontosan olyan lett, mint ahogy elképzeltem :)

28. hét

Halihó 3. trimeszter! Azt mondják innentől lesz igazán szopó a terhesség. Hát tulajdonképpen szerencsémre problémamentes időszak volt nekem szinte végig a második trimeszter, de azért a vége felé már kezd teher lenni a kis potyautasom. Ezt napközben egyáltalán nem érzem, inkább csak éjszaka, mikor nincs már jól eső póz az ágyban, vagy amikor már felkelni és lehajolni is kezd egyre nehezebb lenni.

A hétre nem volt semmi orvosi dolog. Babucika nagyon eleven, reggel ahogy kelek, kel ő is, ha beszélek neki (főleg ha begagyogok) már rugdosgat is. Újabban van pár póz, ami neki kényelmesebb szerintem, mint nekem, mert mintha ő keresztbe akarna hosszába nyújtózni. Szokott csuklani is, azt is érzem, illetve ha csak egy ujjal megsimítom a hasam, akkor szokta követni és az ujjamnál szokott rugdosgatni, vagy csak szimplán ott érinti a hasam. Szinte mindenre reagál, de ez így nagyon jó feedback, már kapcsolatban vagyunk így is és ez mégjobban erősíti a kötődést. Megmértem magam ma reggel, 66,6 kg vagyok, úgyhogy eddig 12,8 kg a pluszom... de a héten a védőnő is mérlegel majd, ott meg valszeg úgyis több leszek.

Családunk 3/4-ed része a képen :)

Felhő minta szerelemben vagyok, már több kis felhős cuccocskája is van. Olyan hihetetlen, hogy ezekben a kis ruhákban egyszer baba lesz, méghozzá az én kisfiam.

Megvettük a rácsoságyat is közben, Zsolti tegnap fel is építette, úgyhogy most már ez is készen áll:

ÉrtékREND

Hat rám sokminden és van is rá fogékonyságom, hogy gondolkodjak róla. Változom. Mostanában nagyon sokat. Azt hiszem mostanában jön néha az a pillanat, mikor elkezdem megérteni azokat a tanítókat, akik puritán életet élnek és mégis boldogok. Most mikor házasodni készülök kezdek rájönni, hogy pl nem is olyan fontos már nekem, hogy pazar esküvőm legyen, mert nem hiszem, hogy az okozná a boldogságom, hanem az, hogy mit érzek a hozzátartozóim iránt, magam iránt, barátaim iránt. Ez egy olyan megkönnyebbülés, mint mikor a depressziós megszabadul a szorongásaitól. Szinte könnyebb lesz lekileg/fizikailag. Én ugyanezt érzem a társadalmi elvárások iránt. Hogy megkönnyebbülés átértékelődni, és hogy a végső konklúzióm, hogy szeretet van a szívemben, és boldog vagyok őszintén. Vannak persze céljaim, hajaj sok is. Legtöbb esetben gyermekkorra visszatekintő vágyak, újra házban élni, családban gyerekkel, főzni, minőségi időt együtt azokkal, akiket a legjobban szeretek, önállónak lenni. Ennek előfeltétele a pénz, aminek meg előfeltétele a sok munka, de érzem, hogy elérem. A lényegi dolgok már nálam vannak. Volt mikor csak dolgoztam és abban hittem, hogy talán egyszer majd ez is megtörténhet, de már nálam van. Sajnos történtek a környezetemben olyan meghatározó események, amik segítenek a rádöbbentésben, hogy szép életünk van és egyensúly van. Ez az egyensúly egy lelki állapot, amihez nem elég a pénz, kell az emberi tényező, kell hogy a saját elméddel ne fertőzd magad. Mert ha ezt teszed, hiába kapsz újra és újra tiszta lapot, ugyanúgy eltévedsz. Csak egy példa: ismerek embereket, akik irigységgel fertőzik magukat, de valójában azt hiszem az is csak egy tünet. Nem mindig pl maga az irigység a valódi probléma. Hanem az lelkiegyensúly hiánya. De ez tényleg szerintem nagyon sok tagból álló egyenlet, így tehát szerintem a belső harmóniát nagyon kevesen találják meg, mert az egyenlethez tartozó sok tagnak nehéz egyszerre birtokában lenni.

Most egyelőre azt érzem,  hogy lelkileg sok mindent megtaláltam és hálás vagyok ezért. Felértékelődtek azok az értékek, amiről régebben csak beszéltem, hogy fontosak, mint tisztelet, becsület, család, egymás iránti figyelem. Ha belül rendben vagy, az látszik, érzik az emberek, vonzódnak hozzád. A környezeted, a gyermeked egy örök tükör, csak látnod kell benne magadat és észrevenni, ha nem azt látod, mint amit szeretnél.

MAMA

Rettenetesen fogsz hiányozni. Nálad jobban senki nem szeretett engem, és én ugyanígy nagyon szeretlek Mama.

Vigyázzanak rád az angyalok nagyon!
Szívemben mindig itt vagy velem ‹3

27. hét

Jövőhéten belépek a harmadik trimeszterbe. Fosok kicsit tőle, azt mondják akkor válik a kis terhem igazi teherré, és ugye én továbbra is dolgozom rendületlen.

A héten tehát megtörténtek a laborvizsgálatok, terheléses cukor, plusz egy nőgyógy mintavétel. Labornál látok már néhány csillagot, a terhelésem határvonalon (szóval minden valószínüséggel diétára leszek fogva), kenetem negatív lett.

Tüneteim nincsenek, csak a szokásos, babadolgok gyűlnek. Drágaság az van... vizsgálatok darabja kb 15 000.

Megvettem a héten a babapipere cuccot körömvágáshoz, lázméréshez stb (ebből is Avent lett), illetve egy kevés ruhát még rendeltem H&M-ből, meg vettem fürdőlepedőt.

Ezenkívül már 3 babacsomagra beregisztráltam kettőt megkaptam már, illetve egy még találtam egy DM cumi kupont. most hétvégén otthon voltunk, következő hétvégén vesszük a babaágyat... azért alakul, már sztem a cuccok fele kb megvan és még csak február van.

A hétre nincsen történés orvosilag.

26. hét

Smoothie minden mennyiségben! Ezen a héten ez az egyik mottóm. Hihetetlen jó dolog, hogy pl. Aldiban 260 HUF egy-egy ilyen dobozka smoothie. Most aktuálisak a hírek, miszerint ultra mód megemelték a zöldségek, gyümölcsök árát, érdemes átgondolni, hogy egy ilyen kis adag, kizárólag gyümölcsből áll, semmi szintetikus vagy káros adalék. A babának ez sztem nagyon jó lehet, és én eléggé erősen hagyatkozom ösztöneimre is ilyen téren. Betöltöttem 26. hetet. A múlt hét folyamán nézegettem tovább, hogy miket kellene babukának venni. Végül arra jutottunk, hogy légzésfigyelőből használtat fogunk, ruhákból pedig Angliából rendeltünk egy jó nagy adagot, ugyanis nagyjából fél árban van. Egyébként vettem apróságokat, cumikat, zoknikat, ilyesmi.

Ma reggelt voltunk genetikai UH-n. A kis manó megintcsak befordult és sehogy nem lehetett kimozgatni. Úgy látszik annyira szerencsétlen leszek, hogy egyetlen egy képem sem lesz a kis drágaságról a pocakban.
Méretek, paraméterek tökéletesek, és igen, most a genetikai szerint is 26 hetes vagyok, szülés ápr. 30 a genetikai szerint. A baba súlya 899,6 gramm.
A környezetemben történtek baba tragédiák, így még mindig nem merem postolni, talán a 3. trimeszter kezdetén. Már most is életképesnek számít elvileg, de még csak 87% a túlélési esélye, ha most születne meg, de adja Isten, hogy végig bent maradjon, mert mi várjuk ugyan, de kibírjuk még ezt a kis időt :)

Összességében gyorsan halad az idő, de lebontva nekem mégis csak vánszorog, hétről-hétre, sőt napról-napra számolom és hát még picivel több mint 3 hónap vissza van.

Influenza, nátha továbbra is elkerül, fejfájás elmúlt hetekben, heti egyszer megtalál. Éjszakai alvás pozícióim továbbra is napról-napra kényelmetlenednek.

Babukának saját territóriuma lett nálunk, sikerült akcióban megvásárolni egy Hemnes fiókos komódot, Ikea family kedvezményes árban, így most már itt gyűlnek a cuccai, illetve jövő héten már helyére kerül a babaágy is a barna asztal helyén.

Holnap terheléses cukor + labor... de ezt már csak a jövőheti posthoz írom.

24. hét, ami 25. lett

Kisbabám aktívabb, mint valaha. Ha elkezdek hozzá beszélni vagy énekelni, akkor tutira feléled, de akkor is, ha éjszaka hirtelen mozdulok, vagy éppen úgy fordulok, hogy az neki nem jó. De azt hiszem akkor is aktívvá válik, ha csokit eszem, vagy éppen ebéd után, mikor nálam beáll a kajakóma :)

Az éjszakai alvás kezd egyre nehezebb lenni. Ezen a héten kezdem először azt érezni, hogy tényleg teher, mármint kezd nehezebb lenni a hajolgatás, beöltözni és pl postára menni. Azt hiszem eljött az idő, hogy valami tornát be kell iktatnom. Eddig próbáltam hétvégénete egy-egy hosszú sétát beiktatni Zsoltival, de már ez kevésnek bizonyul. Éjszaka néha alig találom meg azt a pózt, amiben tudok húzódás nélkül pihenni, illetve úgy kelek fel kb mint egy hordó. Van súlya a picinek, ezt már akkor is érzem mikor oldalra fordulok és ő elcsúszik abba az irányba.

Vitaminokat most kezdtem megint kicsit tudatosabban, illetve emeltebb arányban, mert most olvasom, hogy a kalcium és vas egyre inkább kezd majd fogyatkozni, na meg persze atom tél van, tehát D-vitamin is meg C-vitamint is tolni kell. Továbbra is félek az influenzától, láztól, de egyelőre még mindig szerencsésen elkerült.

Megjártam védőnői túrát, túlvagyok a 10 kiló hízáson, 64,7 kg. És nem tudom mitől, mert egyáltalán nem eszem sokat. Most azt is olvastam, hogy a vékonyabb testalkatúak azért is híznak többet, mert nagy mennyiségű víz is megtapad. Nem tudom, de pl azt hallottam, hogy a Kasza Tibiné, aki nagyon vékonykán indult, ő 20 kilót szedett fel és szülés után nagyjából az egész lement... nah kíváncsi leszek, erre persze nem számítok.

Babukám ismét elmenekült védőnő elől. 3x is pozíciót váltott míg végre be tudta mérni a kis szívét. Kifejezetten utálom ezt a dopplerezést védőnőnél. Nem érzem, hogy lenne haszna, mert nődoki is csekkolja, meg a genetikain is nézik, csak ez az őskövület szurony megijeszti szegény babát. Most először úgy éreztem, hogy nagyon megijedhetett, ha ennyire menekült előle, hazaértem betettem neki egy kis nyugis zenét, meg megsimiztem a hasam és beszéltem neki... sajnos ennél többet nem tudok még tenni. 155 volt a pulzusa (átlagosan 144 körül szokott lenni).

Aztán vizeletem ismét rendben volt, nem volt cukor ürítés, úgyhogy bízom benne, hogy a terhelésest is esetleg megúszhatom, de persze félek tőle, hogy nem.

Itt már látszik mekkorákat tud rúgni :)

Ezen felül voltam nődokinál, aki megnézett mindent rendesen, szépen zárt a méhszájam, Cg: 3000. Ez azt jelenti, hogy a méhszáj vastagsága is rendben van (3 cm), nincsenek koraszülési veszélyek (ezt az utolsó 3 érték mutatja, aminél ha mindhárom pl 3111, akkor teljesesn nyitott méhszáj lenne). Manóka viszont a méretei alapján megint csak azt mutatja, hogy április végén érkezik (így hirtelen 25. hetes lettem), pedig most mondta is a doki, hogy szűken mérte, mert neki sem mindegy, hogy melyik hét lesz az a hét. 720 grammos már a picikém, szóval nem pici baba már ő. Jah, és már irányba fordult, fejjel van lefelé :)

Megvettük az első babuci rucikat, meg egy nagyon fontos "item"-et, a bébiőrt. Mivel utóbbit Rencsi barátnőm a mai napig használja 3,5 éves kislányánál, így ezt fontosnak éreztem, hogy kicsit komolyabb legyen, így kamerás lett.

Jövőhéten genetikai UH ismét, és megvannak a beutalók a laborra + terheléses cukorra, nődoki legközelebbi csekkolás 4 hét múlva.

Fontos, de mégsem

Furcsa ember vagyok. Most, hogy Zsolti megkérte a kezem, már nem is tűnik annyira sürgősnek ez az egész. Feltettem instasztorira és nagyon sok embertől kaptam gratulációt, amire pl nem is számítottam, ekkor esett le, hogy valójában ez nem is nekem fontos, hanem a társadalomban elfogadott fontos mérföldkő, mert egyébként mi eddig is ugyanúgy szerettük egymást, és igazából ez nem változtatott semmin, de annyira semmin, hogy nincs is kedvünk intézni a dolgokat. Ettől független szombaton elmentünk gyűrűket próbálgatni és meg is rendeltük a karikagyűrűt. Nekem nem voltak igazán nagy kívánságaim, mert ebben nagyon a klasszikus tetszik, tehát kövecskék, meg több színű arany, ilyen csiszolás, olyan mintázat nekem nem tetszik, ráadásul ezek szerintem mindig egy adott korszakhoz tartoznak, aztán jön mindig egy divat váltás. Így csak annyiban tértünk el a teljesen klassziktól, hogy nem domború a felülete, hanem szögletesebb, és bár először sima hagyományos aranyat szerettünk volna, de mikor felpróbáltuk egyszerűen idegennek tűnt és nem szépnek. Aztán így én kíváncsiságból felpróbáltam egy vörös arany verziót és csodák csodájára sokkal sokkal jobban magaménak éreztem, de végül aztán mikor már a bürokráciát kezdtük intézni, megpillantottam egy érdekes verziót, ami sem nem volt sárga arany, se nem volt fehér arany, és egy számomra nagyon gyönyörű köztes árnyalat volt. Megkérdeztem, ez milyen ötvözet, vagy ez mi? Ekkor mondta a csaj, hogy ez tulajdonképpen fehérarany, csak a ródium mentes változata. Elvileg Ródiummal vonják be, amitől lesz a fehér aranynak valójában fehér hatása. Na és ebbe a verzióba mindketten egyöntetűen és egyből beleszerettünk, majdnem csak azt kell mondjam, nagyon ritka mikor mindketten ennyire határozottan és egyértelműen voksolunk valamire. Szóval az utolsó pillanatban meglett. Egyetlen baj csak, hogy a fehér arany eredeti sárgás színe változó minden szériánál. Így pl mondta a csaj, hogy elképzelhető, ha nagyon kicsit világosabb lesz vagy éppen picit sárgább, de még így is azt mondom, hogy bármelyik irányba is megy nekünk tetszeni fog, sokkal jobban mint a hagyományos nagyon sárga vagy éppen vörös arany.
Egyelőre ebben a témában ennyi. Én nagyon szeretem Zsoltit, igazából ez sokkal fontosabb számomra, mint ez az egész procedúra, illetve szeretem a gyűrűt, mint szimbolikus eszközt, szép hagyománynak tartom, szóval én biztosan hordani fogom. Előző hordott gyűrűimet leadtam egyébként, azok múltam egy részéhez tartoztak, ugyanis egy előző kapcsolatomban kaptam a partneremtől mindkettőt, szóval így szép ennek a szimbolikája.

Aztán előre nézünk, nagyon izgalmas lesz ez az év. Materiálisan nincsenek nagy vágyaim, alapozzuk a jövőt, családilag viszont most már a babaprojekt előtérbe erősen.

23. hét

Összeszaladtak a dolgok, mert időközben megint kiderült, hogy lemaradásban vagyunk, ugyanis már két hónapja jogosultak vagyunk család támogatásra, a családi adókedvezményre, így ehhez vagy egy éves bejegyzett élettársi viszony kell, vagy házasság. Nálunk végül utóbbi lesz, mert ugye karácsonykor megtörtént a csoda, és a drágám megkért. Úgyhogy indulhatnak a dolgok több szálon, házasság/gyűrű intézés, adókedvezmény jogosultságok intézése, és persze nem utolsó sorban baba dolgok, vizsgálatok/vásárlások. A héten lesz néhány randim, védőnővel és nődokival... és persze nem ártana dolgozni is.

Bementem háziorvoshoz (vártam másfél órát a sok beteg között, mert a telót nem veszik fel sajnos hiába hívtam 100x) a hepatitis leletemért, erre kiderült szeptember óta nem érkezett meg... azt mondták max egy hónap és addig meg próbálkozzak telón időnként (mondjuk ezzel kicsit szkeptikus vagyok, mert ma pl ugye nem sikerült, hiába csörgött ki).

Megjött kisbabánk első cucca ever. Jaj jobban örülök mintha a sajátom lenne, annyira tetszik ez az áramvonalas forma. És csak 10,8 kiló, babakocsik általában nehezebbek Quinny pl 4 kilóval... durva!

Ciculínó már befogadta

A héten nagyon fura tüneteim voltak, hét közepe körül egy egész napon keresztül tartó bőrviszketés az egész testemben (nem tudtam eldönteni, hogy azért mert ez valaminek a jele, vagy mert száraz a bőröm a sok hormonváltozás miatt), pénteken vagy szombaton orrfújáskor kicsit véres dolgok jöttek ki onnan, szombaton meg egy nagyon fura mellfájdalom a hideg hatására kint, annyira erős fura fájdalom, mintha savat öntöttek volna rá. Ezeket a tüneteket semmi más számlájára nem tudom felírni, csak egyértelműen a terhesség hatására, nem volt kellemes.

22. hét

22. hét

Brendoban babakocsi leárazás van, így megrendeltük az első dolgot a babucinak, a babakocsit. Nem gondoltam volna, hogy ez lesz az első dolog, amire beruházunk, de így most megtakarítottunk 40 000 HUF-ot. Ettől független ez még nem azt jelenti, hogy most aztán beindulok és innentől hétről-hétre vásárolunk, mert őszintén, még fiatal terhesnek érzem magam így a 22. héten, még azért történhetnek komplikációk, és nem szeretek előre szaladni dolgokkal, viszont már lassan tisztulgatnak, hogy miből mit szeretnék (légzésfigyelő, babaőr, matrac stb-stb).



És mielőtt elfelejtem BÚÉK, mert ma Szilveszter napja van :)

Igen.

Ez volt a válaszom, Zsolti megkérte a kezem :)

21. hét

Kellemes ünnepeket mindenkinek! A mi legszebb ajándékunk már a pocakomban van :)
Különleges karácsony ez nekem, mert egyben az első leendő anyaként, és egyben az utolsó még kettesben (ha minden rendben lesz). Semmihez nem fogható érzés, nagyon várjuk a kis csodánkat. Nagyon aktív baba, ha ő felkel, akkor indul parti odabent, amit én imádok, olyankor mindig jó érzéseim vannak, hogy jól érzi magát, és hogy működnek a kis funkciói.

Most a következő napok a család látogatásokkal fognak zajlani, így csak egyetlen egy dolog van, amitől kicsit tartok, a náthás vírusok, remélem meg tudom védeni magam, mert így terhesen nem tenne jót, illetve biztos, hogy gyógyszer kellene, amitől tartózkodom.

A pocakom megint húzódós stádiumba lépett, olvastam is róla, de ténylegesen is érződik, hogy most a picurikám megint drasztikus hízásnak indul és kell neki a hely. Lassan de biztosan hízom. Bár tudom, hogy ez a rendje, de azért nem jó a tudat. Minél többet hízom, annál több melóm lesz ezzel szülés után.

Megérkezett a várva-várt...

...festmény :)
Az én ízlésemnek nagyon gyönyörű lett. Zsuzsi barátnőm készítette, és bár egy bő évet vártunk rá, de megérte. Így lett teljes a nappali.

Reggeli fényekkel

Szemből

20. hét

És most már tényleg. Az évre tulajdonképpen már semmi dolgunk nincsen. A legközelebbi babás történés január 10-én lesz, védőnőnél. Aztán nőgyógyász szeánsz, aztán a 3. genetikai vizsgálat, majd a laborok ismét. Ebben az évben babukának egyetlen dolga van, hízni és fejlődni, nekünk meg karácsonyozni :)
Imádom így elengedni az évet. Ami biztos, hogy aztán jövőre indulhatunk ezerrel baba dolgok vásárlásával, mivel nagyon sok dolog kell és nem szeretném, ha egyszerre szakadna minden ránk.

Félidős vagyok, de már óriás szerelemben vagyok a fiammal (mikor ficánkol ilyen szeretet hullámok törnek rám), ezenkívül már nem magamon agyalok, hanem hogy ha család leszünk mit tudok neki adni, ő már a legeslegfontosabb. Egyébként szombat óta már éjszakai manó lett, és este mikor már én aludnék, ő még rendesen ficánkol bentről.

Ma bejelentettem ügyfelemnek várandósságom, és persze, hogy folytatom a munkát, mert Zsolti jön haza GYED-re. Ilyenkor félelmek vannak bennem, de ez természetesen indokolt is, hiszen rajtuk múlik szinte az életszínvonalunk. Elvileg jól fogadták a hírt, és a kommunikációs igazgató azt válaszolta, hogy természetesen megoldjuk, úgyhogy pozitív összességében eddig.

A héten tényleg csak már a karácsonnyal szeretnék foglalkozni, és csüt-péntek meg már csak a vásárlással/takarítással, addig meg még 2 nap kemény menet, de aztán jön az édes pihenés. Egyébként  táplálkozásban most extrán ráhúztam a vitamin bevitelekre, reggel zöldturmixal, délután smoothie-val, mert most nagyon jó lenne ha elkerülnénk a vírusok.

Imádom ügyfeleim

Most hozta a DPD. Egyik ügyfelem küldte, nekik terveztem nemrég: reklámtáska, füzet, képeslap. Ah tök meghatódtam :)

Advent 2018

Mindjárt vége az évnek, lassan kéne írnom egy évösszesítőt, de egyelőre még odázódik a dolog. Hétvégén elkezdtük megvenni a karácsonyi dolgokat, így gyökeres fenyőfát is, meg én már az ajándékaimat is. Ezenkívül már kezdem összetervezni, hogy milyen sorrendben fogunk családlátogatni, meg hasonlók, szeretném, ha ez a karácsony most remekül összeszervezett lenne. Azért itt a háttérben sok esemény zajlik. Jó kis év ez. Idén nincs adventi koszorú, csak egy kis kovácsolt vas gyertya, de sztem ez is dizájnos, nekem tetszik a maga egyszerűségében.

Még másfél hetet dolgozom idén. Ez az év legjobb időszaka, mikor bűntudat nélkül pihenhetek egy huzamosabbat. Erre nekem szinte minden évben meg kell várni az évvégét, persze jó így, mert egyelőre még van erőm, meg szeretem is csinálni, amit csinálok, és büszke is vagyok rá. Szeretnék majd most a pihenési időszakban azzal is kis időt tölteni, hogy a jövő évet valahogy megtervezni, mert nem lesz egyszerű évünk. Még talán egy kocsi váltás is lesz benne, ha úgy alakul, de ez még a jövő zenéje, az biztos, hogy a jövő évre megvannak a motivációim.

Kapcsolatunk idei évi mérlege, hogy szerintem az összecsiszolódásunk teljessé vált, szerintem már Zsoltival tökéletesen érezzük egymás rezgéseit, hálistennek a konfliktusok továbbra is kerülnek minket, ez persze köszönhető Zsolti extra nyugodt természetének is, meg hogy valójában biztonság van körülöttünk és kiszámíthatóak vagyunk egymás számára, nincs semmilyen bizalmi törés, és az alapvetés a szeretet, mindig minden körülmény között, egy napra sem elfelejtve. Én mindig is erre vágytam, csak nem voltam biztos benne, hogy létezik ilyen. A kapcsolatunk már teljesen lenyugodott állapotban van, ami nem azt jelenti, hogy nincs szerelem, vagy unalmas, hanem inkább hogy kiegyensúlyzott, a gyermekemet pont ilyen környezetben képzeltem el.

20. hét, ami ismét 19. hét

Indulhat a második félidő :)
Eseménydús napok. 3 fontos topik is volt.

1. Infectológusnál jártam bőrgyógyászati infectológiai szakvéleményen, a herpesz kapcsán, ugyanis csak nem hagyott a gondolat, hogy esetlegesen gyógyszert szedek rá, és nehogy károsítsam a kisbabám. Ez a belgyógyászatnak egy iránya, ami kifejetetten a fertőző betegségekkel foglalkozik, vírus kockázatbecsélesekkel, várandósoknak tanácsadás stb. Itt megnyugtattak, hogy semmilyen módon nem kell aggódnom a herpesz miatt, mert nem tud kapcsolatba kerülni a magzattal, és a gyógyszer miatt se aggódjak, mert nem árt, nagy vonalakban ennyi, de ennél többet már bizonyosan nem tehetek az ügyben, elvittem a maximális szintekig a dolgot.

2. Védőnő szeánsz. Ezúttal nem talált cukor ürítést a vizeletemben, úgyhogy végre nem nézett rám gyanús szemekkel. Súlyom 61,4 kg, amiért megint lecseszett, de azért azzal meg is nyugtatott, hogy a vékonyabb testalkatú emberek többet híznak általában. Illetve meghallgattuk a cuncilla szívét. Édesem már most tudja, hogy a néni nem jó fej, úgy elbújt, hogy esküszöm még a hasam is kisebb volt mint szokott. De azért meglett a pici szívének dallama. 150-et vert ma, ami számomra már most azt sugallja, hogy a szíve tiszta anyja :D én vagyok ilyen heves szívű.

Nem tudom, hogy más is így érzett-e ebben az időszakban, de én már annyira imádom a kisfiam, a kis egyéniségét, hogy már a pocimban bealakít :)
A minap Zsolti beszélt hozzá a pocakomba, és reagált neki, elkezdett rugdosni a kis drágaságom.

A hétvégén mivel félidőbe léptem, mi elkezdtük kicsit jobban beleélni magunkat, és elmentünk a budaörsi Brendonba babakocsikat és cuccokat nézegetni. Babakocsival nem sok vaccilálási dolgunk van, ugyanis én ugye futni is akarok majd vele, így meglehetősen leszűkült a kör a márkák körében a futóbabakocsik körére. Ezen felül is már nagyon régen elhatároztam hogy 3 kerekű babakocsit szeretnék, úgyhogy a THULE márka mellett le is tettük a voksot. Színt illetően szürkében gondolkodom (max fekete jöhet szóba). Nagyon menő hosszúkás forma, és nagyon könnyű, ugyanakkor masszív nagyon. A nagy kerekekkel tökéletes terepre is, illetve van fent kézifék (futás miatt gondolom), és egy mozdulattal csukható, kerekek egy gombnyomásra kiszedhetők, ha nagy lenne még úgy is.

Őt választottam:

Mózeskosár is THULE lesz, hordozó meg valszeg Maxi-cosi vagy Cybex... ezekkel a legkompatibilisebb. Rencsi felhívta a figyelmem a mózeskosár fontosságára, hogy első félévben figyeljünk rá, hogy ha lehet ne a hordozóba babakocsizzuk, mert a gerinc olyankor még nagyon sérülékeny, ezért fontos a mózeskosár fél évig. És majd csak utána tudok vele futni is, mikor már magától fel tud ülni.

3. Egyben legfontosabb topik, hogy voltunk 2. genetikai vizsgálaton. Egy szó, mint száz minden tökéletes, viszont a méretek alapján ismét 19. hetes lettem, konkrétan a tényleges fogantatáshoz képest egy nap előny van a méretben. Egészen meglepett, mert én itt már éltem a kis 20. heti kettővel kezdődő életem :D. Na mindegy, végülis ez csak egyetlen dologban változtat, méghozzá a baba születésének időpontjában, így ismét májusi babának néz ki, most a legaktuálisabb szerint május 5.
Gyönyörű kis eleven baba, nagyon mozgékony volt. 5 hét múlva megyünk a harmadik genetikai vizsgálatra, és a szonográfus nő megnyugtatott, hogy amúgy akkor készülnek a legszebb képek, szóval ne aggódjunk. Ez január 21-e lesz egész pontosan. Pörgetném az időt :)

19. hét

Lassan érkezik a félidő. Jövő héten megyünk genetikaira, ami miatt nagyon izgulok. A héten egyébként babukánk úgy döntött, hogy jelzi bent van. Pár napja egyszercsak elkezdtem érezni, hogy nagyon finoman elkezdett bentről kopogtatni. Ma délelőtt már kintről is éreztem, ahogy a kezem rátettem a hasamra. Úgy látszik minden történéssel pontosan időben vagyunk, mert ezt a jelenséget pontosan erre a hétre írták. Egyébként tüneteim nincsenek azonkívül, hogy hízom. Most mintha fenékre is elkezdett volna, úgyhogy már előre látom, hogy ezzel még sok dolgom lesz szülés után.

Ezenkívül vettünk a héten kocsiba övterelőt. Ezt is pont a hétre pillantottam meg valamelyik oldalon, hogy most már kezdi javasolni, így most már a Brendonba beregisztráltak minket, és kaptam két katalógust. Kicsit levert a víz mennyi mindenre szükségünk lesz a babához. Amúgy elkezdtünk cuki baba ruhákat nézni. Persze tudom, hogy nem kell sok, meg gyorsan nő majd, meg hát végülis nyár lesz, úgyhogy első körben ebből a szempontból szerencsések leszünk. Aztán majd ha már bennünk lesz a rutin, akkor már úgyis fogjuk tudni, hogy mi kell.

Tele vagyok félelemmel. Leginkább a bőgyógyászati dolgom miatt, hogy ha gyógyszert szedek, azzal nehogy ártsak, vagy valamilyen rendellenességet okozzak. Nagyon várjuk már őt, és már egyre többen tudnak róla. Baráti kör már persze régóta, így hát haladunk egyre szépen a külső kör felé. Hamarosan ügyfeleknek is tervezem bejelenteni, csak még ki kell találnom ezt az egészet, hogy miként és hogy biztosítom őket, hogy én a szülés utáni két hetet leszámítva dolgoznom rendületlen.
Ezt előre látom, hogy nehéz lesz, de Zsolti hazajön gyedre, így talán ha mindketten térben egy helyen vagyunk sikerülni fog.

Aztán magamnak több körös rehabilitációt tervezek. Egyrészt persze fel kell épülnöm szülés után majd, de aztán szeretném elkezdeni ismét a futást, aztán nyár közepén fogászatot is folytatni, illetve végül eldöntöttem, hogy megműttetem a szememet. Szóval lesz projekt bőven. Nem szeretném elhanyagolni magam.

18. hét

Nem sok tünetem van, van erőm, a fáradtság is múlt kicsit, és hányinger már teljesen elmúlt. Ez tényleg egy könnyű időszak. Elvileg babukám a héten elkezd már hallani, úgyhogy most már érdemes neki is válogatni zenéket, így a Vivaldit javasolják például, de majd szerintem nyomok neki egy kis karácsonyit is, mert hát közeledik. Hihetetlen, hogy most karácsonykor már hárman leszünk (mármint baba a pocakban). Vettem is már fénykép keretet, amibe szeretnék majd ilyen családos, pocakos képet "hármunkról".

Egyébként nem volt dolgom a héten, így önszántamból elmentem fogorvoshoz, a fogászati checkre a kiskönyvbe. Jó alaposan végignézte a doki nő a fogam és az ínyem. Nem látott semmilyen elváltozást, fogaim épek, fogkő nincs. Megemlítette hogy látja még a két maradék bölcsességfogam, hogy majd azt terhesség után esetleg lehetne folytatni (mármint az eltávolításukat), és persze mondtam is neki, hogy miazhogy, még fogszabályzót is szeretnék.

A hétre sincs semmi. A legközelebbi dátum a genetikai UH lesz, december 11-én, aztán utána várhatóan a második körös labor.

Viszont elkezdtük a neveket összegyűjteni és egyúttal szűkíteni a kört, így most 11 névre van szűkítve egyelőre, és mivel van időnk még bőven, így nem sietünk a szűkítéssel sem:

Ádám

Áron

Benedek

Gergely

Hugó

Bertalan

Márk

Martin

Vencel

Olivér

Nimród
Rajmund

Pirosak a kedvenceim, de ez még nagyon képlékeny, és nem tettem le semmilyen konkrét voksot :)

Álmok és álmok...

Jó időszakot élek meg most, mind szakmailag mind a magánéletemben, és most itt napközben jó érzések törtek rám, hogy érdemes álmodni, mert talán meg is tudnak valósulni, egy rossz szavam nincs, ez az évem csodálatos volt, persze voltak nehéz pillanatok, de kimondhatom, hogy soha életemben nem voltam ilyen boldog, és hogy rákanyarodtam a nagy tervekre, nagy álmokra. Persze aztán az mindig kérdés, hogy sikerül-e megvalósítani, de én vallom, hogy a nagy álmokra szükség van, mert ösztönösen elkezdünk dolgozni érte. Én most jelen esetben már egy távolibb tervet dédelgetek, mert bár szakmailag már a karrierem csúcsa felé érzem magam, de tudom az eszemmel, hogy ez nem tart örökké, hiszen egy olyan szakmát űzök, ahol fontos a megújulás, a trendek és a stressztűrő képesség. Olyan optimistán 10 évet jósolok magamnak, utána szerintem már egyszerűen nem leszek alkalmas, meg nem is akarom csinálni. Addig feladatom kialakítani valami olyan vállalkozást, ami majd utána nélkülem is fut, na persze nem azt mondom, hogy nyugdíjba szeretnék vonulni 45 évesen, de radikálisan vissza szeretnék venni, és inkább csak a vállalkozásom szeretném koordinálni, mint mindennap dolgozni. De addig még persze van egy csomó idő, és a ház projekt is, ami családdal ugye majd mindenképpen prioritás volna. Tulajdonképpen így is hálás vagyok, eddig magamtól eljutottam, de még érzem, hogy több is van bennem, és ahogy haladok ezek megvalósításában egyre nagyobb a biztonságérzetem és a lelkibékém is, mert én ezeket a dolgokat nem csak úgy megkaptam, hanem mindenemért megdolgoztam. Két új húsvér példakép emberem lett. Azért írom így, mert a környezetemben vannak ezek az emberek. Egyik a bőrgyógyászom -  Stelich Gábor doktor úr - aki nemcsak a gyógyításban és a szaktudásban példás számomra, hanem mert ő alapította a Mátyásföld klinikát is. Sztem fantasztikus lehet egy ilyen családias, ám mégis professzionális kertvárosi klinikát létrehozni és nap mint nap bejárni gyógyítani, és ami a leges legjobb lehet az ő szintjén, hogy már nem is a pénzért dolgozik, hanem mert gyógyítani akar. Egyébként nagyon hasonló a másik példaképem - Terényi Ágnes szájsebész doktornőm, aki mint most tapasztaltam szintén egy kis alagsori/garázs fogászatból költözött most át egy két szintes komplexumba, ezzel megalapítva a Terényi klinikát. És mivel emlékezett rám most, mikor mentem fogászati csekkre, muszáj volt gratulálnom neki. Ők ketten. Én nem tudom még pontosan a távoli álmom, de jó volna létre hozni valami hasonlót... persze nem klinikát, hiszen nem vagyok orvos, de valami olyat, ahol megvalósíthatom önmagam, és utána már nem a pénz szerzés az elsődleges, hanem valami olyat tenni, ami valóban hasznos és értelmes.

Ma viszont nagy nap van ismét a kis életemben, ugyanis egy több éves vágylistás dolgot pipáltunk ki szerelmemmel, mégpedig egy automata kávéfőzőt. Ehhez egyet bizonyosan tudtam, szart nem veszek, ezzel gyorsan le is csökkentettem az opcióimat egyetlen márkára a kávéfőzők mercédeszére a Jurára. A márkacsoporton belül volt igazából vívódás, hogy melyiket vásároljuk, aztán végülis vettem egy nagy levegőt, és mivel tudom, hogy ezt nem fogom még annyira sűrűn se váltani, mint a számítógépem vagy a telómat, így a házi gépek körül egy elég frankót sikerült megvásárolni itt a black friday keretein belül. Ez is óriási lépés, és hálás vagyok érte.
Névnapomra kaptam Zsoltitól virágot, olyan szééééép:

16. hét, ami 17. lett

Na mert itten beütött egy anomália, ami végül nem olyan nagy anomália, csak hát nekem most furcsa lesz, hogy gyakorlatilag nem voltam 16. hetes :D 15-ből egyből ugrom a 17-be. Na mert ez úgy történt, hogy már a genetikai UH-n a papíromra az került felírásra, hogy egy héttel előrébb van a picike a méretek szerint, és így a szülési időpontot is már úgy láttam, hogy május 6. helyett április 28. Viszont ma megerősített a doki, hogy erre az a protokol, ha egy hét különbség lenne a kettő között, akkor a genetikai UH az irányadó, úgyhogy így esett, hogy én egy héttel közelebb kerültem a szüléshez, és nagy hirtelenséggel betöltöttem a 17. hetet. Pocakom mérete alapján egyébként már többektől hallottam, hogy ennyi idősen még nem volt ekkora a pocakja, de így akkor most ez értelmet nyert, babukám jólfejlett babus. Láttuk megint pici lábikóit, kezecskéit, és mindent, kivéve a kis fütyköst, mert azt nem akarja mutatni. Vagy a combját mutatja, vagy a köldökzsinort, már most tudja, hogy ezt a testrészét védeni kell :D

Én egyébként jól vagyok, kicsit letisztult, hogy talán már inkább csak hasra hízom, nem elosztva. A múlt héten végig nyúltak az izomszálak, erre több esetben éjszaka is felébredtem. Ma amúgy ismét randiztam bőrdokival is, nődokival is, úgy látszik, hogy nekem a kettő együtt van most már.

Amúgy a mai álláspontot nézve betöltöttem a 4. hónap terhességet, pár hét és rákanyarodok a félidőre.

Büszkeség falam

Most már lejövök erről, hogy postolagtom a HVG-s dolgaim, ez az uccsó, ezt a csomagot kaptam ma. Nagyon korrekt cég, szívből örülök nekik. Ha lehetne egy szót használni, nekem a német precizitás jutna eszembe róluk.

Hamarosan most már másról is fogok írni, csak most már jussak el odáig :)

Rencsi szülinap + EXTRÁK

Eltelt egy év, és azt hiszem most volt a legizgalmasabb közösen töltött szülinapja Rencsinek. Más mint a többi több okból is, de számomra a legkedvesebb ok, mivel már egy babuci is velünk van, és hát még egy extrát rádobtunk, úgymond egy kis gender partyt, aholis a többiek számára és Zsolti számára is kiderült, hogy kisfiúnk lesz.

Íme a torta :)

Hozzá tenném, iszonyatosan örültem Rencsinek is és semmit nem vett le a szülinapja fényéből, csak egyszerűen boldog voltam, hogy együtt vagyunk, az egész nekem egy életre szóló élmény volt, nagyon szeretem őket, Rencsit is, Gergőt is, boldog vagyok, hogy ebben a fontos pillanatban jelen lehettek :)

Készült közös kép is természetesen, nekem kicsit előnytelen (mert ennyire még azért nem vagyok élőben buflák), de nem számít, a lényeg a lényeg, hogy megmarad emléknek.

15. hét

Megvásároltam első speckó kismama dolgaim. Egy kismama nadrágot és egy speciális kismama pulcsit (mely követi a has növekedését), mivel már olyan szinten nő a hasam, hogy egyáltalán nem férek bele a régi cuccaimba, így azt hiszem, itt volt az ideje.

Ezen kívül szintén emiatt, idejébe szerettem volna kezdeni a stria elleni kezelést is. Mivel már olvastam rém történeteket, hogy terhesség alatt nem látszott, de szülés után tiszta csíkos volt az anyuka hasa, így ezt megint egy hosszútávú dolognak, prevenciós befeketésnek érzem. Nem a legmagasabb minőséget, de egy olyan terméket választottam, amiről azért nagyon sok jót lehetett olvasni. A Vichy-nek a stria elleni testápolóját. Teljesen natúr, és érezhetően zsíros állagú krém, ami tényleg órák múlva is érezhetően puhává teszi a bőrt, szóval benne van minden reményem.

Közérzetemről. Egész héten nyúlnak az izomszálak a méhem körül, a napjaim nagy részében érzem, hogy húzódik. Hányinger, émelygés már csak nagyon ritka. Esti kidőlés továbbra is egészen korán megtörténik, alvási pozícióim már le vannak redukálódva az oldal fekvésre, ugyanis a hasamat már se behúzni nem tudom, se hason feküdni nem tudok, mert nem esik jól.

Immunrendszerem elég gyenge, ezt érzem, mert miden vírus egyből támad, ha okot adok rá, így hát nagyon kell vigyáznom magamra, emiatt van egy általános szorongás bennem, és sokszor eszembe jut, hogy csodálom azokat a nőket, akik a terhességüket az éltük legjobb időszakának élik meg, én folyamatosan félek és szorongom, hogy mivel ártok és mivel nem. De ugyanakkor minden egyes nap hálás vagyok és alig várom, hogy kezemben tarthassam kisfiamat.

Voltam ma védőnőnél is, sajnos a vizeletemben gyenge cukor mennyiség található, úgyhogy intő jelként teljesen kinézőben van a terhes diabétesz. Kell rá figyelnem, illetve volt mérlegelés is, 58,8 kg vagyok, így megszereztem az 5. kilómat is. Ezúttal a védőnő azt mondta, hogy a gyarapodás most teljesen jó volt.

14. hét

Tegnap töltöttem be.

Kisfiam lesz! Tudtam, vagyis éreztem. Egész életemben erre készültem, és éreztem, hogy fiús anyukának kell lennem. Természetesen, ha lány lett volna is ugyanilyen boldogságot éreztem volna, de így egy kicsit a sorsom is benne van, az érzéseim is. Ez a természet!

Megérkezett a Nifty teszt, amiért egy komolyabb vagyont fizettünk. Ebből megtudható, hogy semmilyen kimutatható kromoszóma rendellenesség nincsen a magzatunknál, tehát a jelenlegi információk alapján egészséges, mint a makk :)

A lényeg:

21-es triszómia (Down-szindróma) 1 : 8 230 055 733 

18-as triszómia (Edwards-szindróma) 1 : 7 770 458 054

13-as triszómia (Patau-szindróma) 1 : 2 468 197 838

Nagyon vártam már az eredményt, és így a nyugalom, és így ezennel publikussá vált, kismami vagyok.

Tele van velem a HVG

Boldog szülinapot Makika!

Isten éltessen! Úgy szeretlek, ahogy vagy ‹3

Fehér cipőket szereti a legjobban

13. hét

Viszlát első trimeszter, hello második trimeszter! :)
Ez egy csoda volt. 12+3 héten voltam genetikai UH-n és megtörtént a kombinált teszt és a nifty teszt is. Egyelőre még csak a genetikai UH eredményének vagyunk birtokában, úgyhogy még mindig várat magára a postolás, de eddig tökéletesen alakult minden. Ez egy nagyon különleges élmény. Persze az elején tele voltunk félelemmel, már legalábbis én, emiatt iszonyatosan feszült voltam, mert én még azt is beképzeltem magamnak, hogy már ott sincs a babóca, aztán mikor elkezdte a szonográfus nő a nézelődést és egyre-egyre mondta, hogy mit ellenőriz és minden normális, egyre nyugodtabb lettem. Ahogyan láttam a pici kis combocskáit, én ismét megint azt éreztem, hogy ennél aranyosabb látvány nem létezik a világon. Kaptunk egy csomó képet, meg videót is pendrive-on, de csak párat töltök fel, de ezen is látszik, hogy áll a kis drágaságunk.

Súlya/nagysága alapján 13+4 napos lennék, tehát előnyben van picit, de ezek itt persze csak milliméterek. Most CRL: 7,45 cm, súlya kis 30 grammos :)

Fejlődik szépen, és szép az orrcsontja, meg a tarkóredők is rendben vannak, ezek a down-kór miatt fontos infók. A szervek szépen működnek, végtagok is megvannak. Szíve 157 bpm-el ver.

Én is kicsit megkönnyebbültem, a múltheti róka óta mondhatom, hogy egyre ritkább a hányinger és egyéb rosszullétek, illetve volt már egy olyan nap is, amikor minden tünet elmúlt... őszintén az meg a másik véglet, és azon kezdtem aggódni, hogy nehogy baj legyen.

Összességében virgonc kis baba, imádatos látni, ahogyan ficánkol, és végre berendelhetem az első kismama dolgokat is, mint biztonságiöv terelő, meg gatyák végre. Boldogok vagyunk és hálásak, hogy eddig minden rendben zajlik.