Álmok és álmok...

Jó időszakot élek meg most, mind szakmailag mind a magánéletemben, és most itt napközben jó érzések törtek rám, hogy érdemes álmodni, mert talán meg is tudnak valósulni, egy rossz szavam nincs, ez az évem csodálatos volt, persze voltak nehéz pillanatok, de kimondhatom, hogy soha életemben nem voltam ilyen boldog, és hogy rákanyarodtam a nagy tervekre, nagy álmokra. Persze aztán az mindig kérdés, hogy sikerül-e megvalósítani, de én vallom, hogy a nagy álmokra szükség van, mert ösztönösen elkezdünk dolgozni érte. Én most jelen esetben már egy távolibb tervet dédelgetek, mert bár szakmailag már a karrierem csúcsa felé érzem magam, de tudom az eszemmel, hogy ez nem tart örökké, hiszen egy olyan szakmát űzök, ahol fontos a megújulás, a trendek és a stressztűrő képesség. Olyan optimistán 10 évet jósolok magamnak, utána szerintem már egyszerűen nem leszek alkalmas, meg nem is akarom csinálni. Addig feladatom kialakítani valami olyan vállalkozást, ami majd utána nélkülem is fut, na persze nem azt mondom, hogy nyugdíjba szeretnék vonulni 45 évesen, de radikálisan vissza szeretnék venni, és inkább csak a vállalkozásom szeretném koordinálni, mint mindennap dolgozni. De addig még persze van egy csomó idő, és a ház projekt is, ami családdal ugye majd mindenképpen prioritás volna. Tulajdonképpen így is hálás vagyok, eddig magamtól eljutottam, de még érzem, hogy több is van bennem, és ahogy haladok ezek megvalósításában egyre nagyobb a biztonságérzetem és a lelkibékém is, mert én ezeket a dolgokat nem csak úgy megkaptam, hanem mindenemért megdolgoztam. Két új húsvér példakép emberem lett. Azért írom így, mert a környezetemben vannak ezek az emberek. Egyik a bőrgyógyászom -  Stelich Gábor doktor úr - aki nemcsak a gyógyításban és a szaktudásban példás számomra, hanem mert ő alapította a Mátyásföld klinikát is. Sztem fantasztikus lehet egy ilyen családias, ám mégis professzionális kertvárosi klinikát létrehozni és nap mint nap bejárni gyógyítani, és ami a leges legjobb lehet az ő szintjén, hogy már nem is a pénzért dolgozik, hanem mert gyógyítani akar. Egyébként nagyon hasonló a másik példaképem - Terényi Ágnes szájsebész doktornőm, aki mint most tapasztaltam szintén egy kis alagsori/garázs fogászatból költözött most át egy két szintes komplexumba, ezzel megalapítva a Terényi klinikát. És mivel emlékezett rám most, mikor mentem fogászati csekkre, muszáj volt gratulálnom neki. Ők ketten. Én nem tudom még pontosan a távoli álmom, de jó volna létre hozni valami hasonlót... persze nem klinikát, hiszen nem vagyok orvos, de valami olyat, ahol megvalósíthatom önmagam, és utána már nem a pénz szerzés az elsődleges, hanem valami olyat tenni, ami valóban hasznos és értelmes.

Ma viszont nagy nap van ismét a kis életemben, ugyanis egy több éves vágylistás dolgot pipáltunk ki szerelmemmel, mégpedig egy automata kávéfőzőt. Ehhez egyet bizonyosan tudtam, szart nem veszek, ezzel gyorsan le is csökkentettem az opcióimat egyetlen márkára a kávéfőzők mercédeszére a Jurára. A márkacsoporton belül volt igazából vívódás, hogy melyiket vásároljuk, aztán végülis vettem egy nagy levegőt, és mivel tudom, hogy ezt nem fogom még annyira sűrűn se váltani, mint a számítógépem vagy a telómat, így a házi gépek körül egy elég frankót sikerült megvásárolni itt a black friday keretein belül. Ez is óriási lépés, és hálás vagyok érte.
Névnapomra kaptam Zsoltitól virágot, olyan szééééép: