Veled volt már úgy, hogy valami történt, amit akkor a legrosszabbak éltél meg, és nemsokkal utána történt valami, ami nemhogy kompenzálta, hanem valódi megoldást nyújtott az adott témára? Ez ilyenkor mi? Sors? Véletlen? Néha olyan, mintha az élet önmagától kiigazítaná a hibáidat, vagy adott szituban meggondolatlan döntéseidet. Talán sosem hagy magadra.
Ez a felvezetés most az hétvégéi lakás szívásomhoz kötődik amúgy. Voltam kecót nézni szombaton, és elsőre azt gondoltam, hogy ez a kecó tök jó lesz. Talán annyi, hogy a lakótárs nem volt túl szimpatikus, de szinte egyből megnyerő volt. Ott helyben nem okéztam le, hanem szóltam, hogy másnap fogok visszatelefonálni. Nos, így is tettem, erre közölték, hogy tegnap lefoglalózta valaki előlem. Hát majdnem sírtam abban a pillanatban. Mert bár vártam, de a döntést már tulajdonképpen ott helyben meghoztam. Úgyhogy kétszeres konklúzióm van.
- Sose várj, ha már meghoztál egy egyértelmű döntést.
- Nem ez volt az én lakásom, mert ha az lett volna, akkor nem jöhetett volna közbe egy hirtelen foglaló. Az én kecóm (ami sokkal jobb lesz) még várat magára.
Aztán a mai reggel a pénteki hajtáshoz képest egészen jó. Nincsenek ügyvezetőék, két hétig nyaralnak. Ez remek hír. Amúgy logó projektemben egy olyan accounttal dolgozom, akivel még eddig nem dolgoztam. Igazából nem is kedveltem, mert mindig azt hittem, hogy ő ilyen utálkozó típus. Erre most, hogy együtt dolgozunk, teljesen megváltozott a véleményem. Nagyon megkedveltem, és iszonyat profinak tartom. Pont azt a tulajdonságot hozza, amit egy junior account nem tud. Biztonságot. Érzed, hogy megbízik a munkádba és nem ugat bele, és ő meg intézi a sajátját, amibe meg te nem szólsz bele. És így megy ez szinte teljes konfrontáció nélkül. Úgyhogy azt mondanám grafikus szempontból ettől profi egy profi account :)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése