Néha veszítünk.

Hát nem indult túl jól a reggel, ugyanis Gergő lakótárs startból elvette a kedvem. Megkérdezte beszélhetnénk-e. Egyből tudtam kábé miről lesz szó, és persze talált-süllyedt, olyan május-júniusi deadlinenal költöznöm kellene, mert a barátnőjével össze szeretne költözni. Hihetetlen mi minden meg tud változni kevesebb mint félév alatt, dehát ez van, az élet egy körforgás. Ezt a szituációt, mivel már nem először fordul velem elő, már nem tudom mereven kezelni, elvileg meg kell tudnom oldani... és ahogy ismerem magam, viszonylag gyorsan fog ez megtörténni. Egyetlen kis élőlény marad majd, aki nagy űrt fog hagyni, és ő Makika, a cicus. Nagyon fog hiányozni, nagyon-nagyon megszerettem.

Amúgy ez egy hajtós nap volt, de bírtam, tök jó projekteket csináltam. Tipikusan az a nap volt, amikor alig néztem az órára. Most viszont fáradt vagyok, azon gondolkodom, hogy így 10 óra tájt fogom magam és lefekszem :) Helló éjjel, helló álom manó.