Kedvenc része is eljött a karácsonynak, családozás, kaja itt, látogatás ott. Először is uncsi tesóék jöttek hozzánk. Ahogyan mindig, báttya már piásan érkezett, megvoltak a szokásos témák, "klisék". Aztán gondoltam elővillantom a Tokaji boromat, amit jó szívvel a karácsonyi bulira vettem. Ilyen még nem volt, de gondoltam jó lesz egyet koccintani. Na báttya itt ismét bealakított, kiöntöttem neki is, aztán már nyúlt is a szódáért, hogy fröccsöt csináljon belőle. Konkrétan reflexszerűen kaptam ki a kezéből a szódát, hogy mi'csinál, ez nem "Dankó Pista", amit hígítani kell. Azt mondta, oké, igazam van, erre húzóra ízlelés nélkül lehúzta. Na ennyit a kifinomult családomról :D.
Aztán ültünk az asztalnál, és úgy esett a szó, hogy szóba került Steve Jobs. Annyira durva, hogy senki soha életében nem hallott róla, mamikám meg kapásból vágta, hogy ő az Apple szülő atyja, aki végbél rákban nemrég halt meg. Neeeeeeeeee, ezt a mama honnan a 'csából tudja? Totál besokkoltam. Zseni az öreglány :). Egyszerűen mindent tud. 100% biztos vagyok benne, ha kapna egy számítógépet, még zsonglőrködne is rajta :). Jah, és mindezt Cavinton nélkül. Szóval 78 évesen sztem én csak szeretnék ennyire a szeren lenni.
Aztán este Vasikámékkal találkoztunk. Kimentünk az egyetlen szórakozóhelyre Simontornyán, a "Tomiba" (mert ugye normális neve nincs a helynek). Kikkel találkoztam??? Óriási nagy meglepetésemre 2 régi haverommal, akiket mindig is bírtam. Úgy megörültem nekik. Onnantól végig velük voltam (Vasi és Virág meg egymással). Csocsóztunk, biliárdoztunk, meg bandáztunk, ahogyan régen. Bakker hihetetlen, hogy az összes poénom így vágják. Nagyon érződött a régi összecsiszoltság. ilyenkor csak egy baj van... hogy az este végén vége van, és ismét ki tudja meddig nem találkozunk... talán soha. Mindhárman máshol élünk (Szfvár, Pécs, Bp), ezelőtt hat éve találkoztunk. Hát ez van, de ez még jutott és nagyon élveztem minden pillanatát. Így aztán hajnalban érkeztem haza, ami mostanság igen ritka nálam.
26-a, további család látogatás. Ezúttal Király mamáék. A szokásosnál sokkal feszültebben mentem, mert ugye nov. 1-én a mamának volt egy kis beszólása (csak h emlékeztessen, miért is érzem azt, amit érzek), igazából nem haragszom érte, csak legalább ismét megerősít, hogy a családi szar kapcsolat nem rajtam múlik. Na mindegy, szóval feszülten mentem, mert nem akartam "nincs kalapja" alapon megint kapni. Így viszonylag keveset is beszéltem. Aztán jött a felmentő sereg. Hugi (akit ezúton üdvözlök innen is) és Ákos (unokatesóék). Kb onnantól jött meg a hangulat is, mondhatni jól éreztem magam :)
Ma meg már ismét Pesten vagyok. Kihasználtam a leárazásokat, vettem egy pufi dzsekit (occón), meg egy fekete ruhát, és persze meglátogattam Mót a Váciba. Már nagyon hiányzott :)
Úgyhogy holnap színház, meg Rencsi talcsi... Hello Pest, újra itt vagyok!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése