Közvetlen kolléganőm, és sorstársam a cégnél. Róla szeretnék néhány gondolatot írni, mert egyszerűen csodálom a lényét. Egyrészt a kedvenc - mellesleg bennem is megtalálható - tulajdonságot találom meg benne, empátiát, amivel borzasztó jól kezeli a környezetét. Érdekes, hogy ezt a képességet tudom, h bennem is megvan, mégsem tudom ilyen jól irányítani. Áginál ez olyan durva, tökéletesen átlátja a helyzetem, az érzéseim. Pontosan tudja mikor van szükségem segítségre, vagy éppen mikor kell, hogy egyedül hagyjon. Szóval tényleg egy csoda. Mindig mondja magáról, hogy "de én egoista vagyok", erre szoktam neki mondani, "tudom, tényleg az vagy, de kompenzálod, hogy figyelsz másokra".
Eddig csak 3 emberben találtam meg, magamat is beleszámítva, de ő az egyetlen, aki tud vele bánni. Vajon nálam ott a hiba, hogy nem vagyok elég erős jellemű ember? Vagy a bennem lappangó bizonytalanság? Fura, mert Ági is csak az utolsó félévben változott meg, hihetetlen mértékű fejlődés ívet látok. Egyébként érdekes, hogy közöttünk egy fura emberi kapocs van, tökéletesen megbízunk egymásban, és a munka is iszonyú gyorsan megy, tipikusan fél szavak. Pl: hívnám telón, h kint az anyag a korrektúrában, erre úgy veszi fel a telefont azzal, hogy "látom, köszi"... pedig még meg sem szólaltam. De ez nem véletlen, ehhez kell, hogy az ember koncentráljon és figyeljen a másikra... és így megy ez oda-vissza :)
Hello csizmák, hello Miki!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése