Kicsit elbizonytalanodtam tegnap. Mondhatni egészen szar napom volt, főleg este. Ehhez hozzátesz, hogy saját Oney projectemben a prezihez alig kaptam infókat, konkrétan bár az egyik irányvonalt én csináltam, egyszerűen nem láttam az elkészült prezi anyagokat. Kicsit úgy érzem, hogy bizalmat kérnek tőlem, majd ez csak egyirányú. Nem sokszor van ez az érzésem, de most tegnap nagyon rámjött. Ezzel együtt este kicsit bemagányosodtam. Konkrétan szinte azt mondanám unatkoztam, persze ez csak képletesen, hiszen olvastam, de igazából társaságra szomjaztam volna. Sajnos mindenkinek karácsony előtti sűrű a programja, senkinek nem férek bele, így most ez rosszfos.
Ma szerencsére megmentett Renike, akivel beültünk mekizni egyet, meg végig néztük ismét a Dougles kínálatát (mostmár nagyon kevés választ el egy Chanel parfümtől).
A Steve Jobs könyv olvasása közben ismét jöttek gondolatok. Azt hiszem, hogy a leginkább azokat az embereket tudom tisztelni, akik valamilyenek. Tök mindegy, hogy jók vagy rosszak, de legyen egyéniségük. Nos, az ego kérdés elég összetett, mert ez ilyen könnyen félreérthető terület. Ugyanis nem az egoistákra gondolok, akik semmi mást nem imádnak, csak magukat és tőlük kezdődik minden és náluk fejeződik be, hanem arra az egora gondolok tényleg, hogy egyéniség, egyéni megfogalmazott vélemények, gondolatok, tettek. És itt jegyezném meg még a bátorság fogalmát is, hogy mennyire szeretem a bátorságot, akik vállalják a tetteiket, a véleményüket és kiállnak saját maguk hülyesége mellett. Asszem értem, miért áll közel a zseni és az őrült egymáshoz... Na most megyek olvasni, mert tényleg jó a könyv.
Amúgy Misi ütött szöget a fejembe ma, aki kifejezetten Steve Jobs ellenes. Érdekes gondolatokat mondott, de ezt most nincs erőm leírni, pedig fel akarom jegyezni, úgyhogy holnap...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése