Két filmet is láttam a tegnap óta. Teljesen különbözőek. Egy akció film moziba (Védhetetlen) és egy művészfilm itthon, a Frida. Ő egy festőnő volt. Nagyon tetszett mindkét film amúgy. Úgy látszik mostanában minden film tetszik :). Az utóbbi kicsit jobban. Ezek a művészfilmek valójában sohasem a cselekményről szólnak, metafóra, az a kérdés érted-e mit akar elmondani. Ha igen, akkor vagy gondolkodsz rajta, vagy elkap az érzés ami nyomot hagy. Ha egyiket sem érzed, akkor egészen biztosan nem értetted meg a filmet. Ebben a pillanatban is hatás alatt állok és inkább postot írok, mint a szakdogámat :(
Csizma. Búcsút kell intenem neki, ugyanis nincs mit tenni vele, úgyhogy egy tavaszi cipő lesz belőle, mert lakótárs már ragaszkodik hozzá, hogy kártéríteni akar. Na nekem ez is egy kellemetlen dolog. Egyrészt nem vagyok hozzászokva, hogy bármilyen károm is van, azt valaki kártéríti, másrészt meg bűntudatom van, hogy elveszem az ő pénzét. Hát ilyen világban élünk, minden kifejezhető pénzben és meg kell fizetnünk. Szép. Kár.
Egyébként a Frida c. filmre visszagondolva sajnálok egy dolgot és ezt tök őszintén mondom, vagyis kettőt. Egyrészt azt, hogy nem születtem valamiből egy iszonyatosan kiemelkedő tehetségnek, másrészt, hogy a túlzott önuralmamnak köszönhetően nem tudok hirtelen levezetéseket csinálni (mint pl ablak kitörés, vagy teló földhöz baszás). Irigylem azokat az embereket, akik a következményekre nem gondolva bármit megtesznek... és egyébként rendre ezek az emberek ezekből végül jól jönnek ki. Na ennyit a mai filozófiáról, még a film hatása alatt.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése