Ez volt a 3. alkalom. Nem tudom milyen folyamatok zajlanak le bennem. Egy biztos. Felvázoltuk az elmúlt egy hónapot és vitathatatlan a változás. Azt mondta Klári, hogy nálam a folyamatok sokkal gyorsabban mennek végbe, mint másoknál. Valakinél fél év után is alig van változás, nálam meg már három hónap után jelentős dolgok történtek. Úgyhogy jó az út, szerencsére kellő képpen nyitott vagyok. Egyébként én is úgy érzem, hogy állandósult a változás. Mostanában azt vettem észre, hogy pontosan az történik az életemben amit gondolok, hogy fog történni. Képes vagyok nagy erőket megmozgatni, a racionalitást és testem törvényszerűségeit is képes vagyok legyőzni. Nos ki így, ki úgy... erős az akaraterőm, és az öntudatom, így nekem ez az út, így kell győzedelmeskednem a "démonok" felett. Egyébként az ember legnagyobb akadálya saját maga. Ha magadat kell legyőznöd, akkor pontosan olyan mértékű erővel állsz szemben, mint saját magad. Azaz bele kell adnod mindent, sőt többet. Ki kell egészítened magad egy olyan többlet fejlődéssel, ami leveri a félelem oldalad (azaz saját magad). Szóval fejlődnöd kell, össze kell integrálni a tudatosságot és az ösztönt és közben meg kell fognod a pillanatokat, nem szabad elveszíteni a fejed. Erre jöttem rá tegnap.
Nagy tisztelője vagyok a kineziológusomnak, mikor nála vagyok, megszűnik a színház világ, az jön ki belőlem ami kell, amiről a belsőm meg akar nyilvánulni. Szóval nagyon jó... sokat segít a belső béke keresésében.
Aztán utána közvetlen mondhatni az egyik jó programból mentem át egyből a másikba. A tetovált lányt néztük meg a WCC-be. Szegény D aludt egy órát, az amúgy majd 3 órás filmen. Majd utána hazament és megivott egy kávét, az új kávéfőzőjéből. Érdekes egy rendszere van D-nek, kicsit fordítva működik... nem mindennapi :). De amúgy maga a film pár unalmas részletet leszámítva nagyon jó volt, a feszültség végig élt, így egy percig nem ülhettünk nyugalomban...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése