Viszlát Makika!

Tegnap már ezerrel pakoltam a konyhában. Ahogyan letettem a dobozt a cicus már is belemászott. Tökre bírom a macskákban ezt a minden dobozba belebújós ősi ösztönt :). Aztán persze kivarázsoltam onnan és elkezdtem csomagolni. Azon tűnődtem, hogy a cicának vajon fogok hiányozni? Vagy egy hét múlva nyom nélkül elfelejt? Mondtam is Gergő barátnőjének, és ő persze nagyon kedves volt és azt mondta, hogy biztos emlékezni fog rám. Persze szép illúzió, de valszeg nem igaz. Így ha jól gondolom, ez az elválás inkább nekem lesz rosszabb. Egész héten búcsúztam már tőle, és persze fotóztam, hogy legyenek emlékek. Ő az első olyan macska az életemben, akit tudatosan neveltem és szelídítettem. Minden reakcióm felé tudatos volt. Szóval vészesen közelit a költözés, és még mindig nem tudom ezt a festés dolgot, miként lesz aznap elintézve. Egyébként ilyen színű festéket vettem: