Én is az vagyok. Egy újabb állomás. De ez már nem úgy megy ám mint 20 évesen. Már nem mindegy hova megyek, nem mindegy kivel megyek. A szempontok sokasodnak, egyre nehezebb kielégíteni őket. Most végül a III. kerületben találtunk egy lakást a Flórián térhez nagyon közel. Ideális, mert Árpád híd mellett van, ezáltal a nyári kocogásom színtere biztosított. Ezenkívül a munkahelyem pontosan 6 kilométerre van tőle, azaz bicajjal is simán megközelíthető. Közel a Római part, közel a Hajógyári sziget (na nem mintha oda járnék bulizni). Valamiért mégis van bennem egy hiányérzet, egy űr, és persze félelem. Félelem az újtól, az ismeretlentől. Pedig elvileg a rutin már rég megvan. Miért félek?!?
Aztán a költözés sem lesz túl egyszerű, mivel pontosan egy szobányi bútorom van már. Ezt majd megint tesóm és drága unoka tesóm segítségével fogjuk megoldani. Olyan hálás vagyok nekik, hogy rendelkezésemre állnak. Tényleg olyan rendesek, sokszor ha másra nem is, rájuk mindig számíthatok, ők még tartják bennem ezt a feltétel nélküliséget, amit csakis a család jelenthet.
Aztán az új lakótárs. Egy srác lesz. Ő is reklámgyáros, és ő is grafikus. Ezt a részét egyáltalán nem bánom, sőt kifejezetten bejött nekem ez a szakmabélivel együtt lakás dolog. Hiszen ez eleve közös téma és közös érdeklődés, ez a szakma talán valamiféle embertípust gyűjt össze. Szóval arccal előre, a szervezés ismét elindult :)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése