Terápia #nemtudomhányadik

Nagyon bírom a terapeutám. Azt hiszem ma fordult a dolog, végre nem hátra felé nézünk, hanem elkezdte az igazi terápiát, elkezdett építeni. Iszom minden szavát. Először is rájöttem, hogy hatalmas káosz van a fejemben a kapcsolatokról, az igazi emberi értékekről, a kapcsolatokban előforduló jogokról, és elvárható kötelességekről. Én ezt az egészet egy teljes alárendelődésként tekintettem az utóbbi időben, valószínüleg a párkapcsolati kudarcaim miatt és mert nem tanultam meg, nem voltak gyermekkori valódi kötődéseim, amik a példát mutathatták volna. Egyáltalán nem baj, mert ami előny most, hogy tudom mit csinálok, értem a folyamatot, és az elhangzott alapvetéseket. Ehhez van is házifeladatom. Össze kell foglalnom, mi a minimum elvárásom egy kapcsolatban a szívem mélyén. Illetve most rengeteget jegyzetelt Tomi, szerintem azért mert most sok olyan dolog elhangzott, amiből ő már tud építeni. Az előző 3 alkalmam sem ment persze a kukába, de ott volt egy nagyon erős túlélési terápia szerintem, mikor inkább az együttérzésen volt a hangsúly. Egyébként plusz erőt ad, hogy már érzem az erőm. Továbbra is ez még nem azt jelenti, hogy jól vagyok, boldog meg aztán pláne nem, csak azt hiszem elmúlt a sokk, és elkezdődött az elfogadás, és a belenyugvási szakasz (már ha létezik ilyen tudományos síkon).