2016. február 14., vasárnap

Mikor az illúzió áttér valósággá...

Valentin napi 5. év Facebookon :)
...na akkor érkeztél meg a felejtési stádium legutolsó szakaszába (sztem ez a szakasz sokáig eltart). Azt hiszem ma érzek hasonlókat. Látom a hibákat, hogy hol csúszott el, és mi csúszott el, persze gondolok még rá, sőt igazából álmodok vele többször, de ez már a feldolgozási szakasz. Már akár meg sem változtatnám (azért ez még nem igaz teljesen), de belenyugodtam. És onnan tudom, hogy tényleg ebben a stádiumban vagyok, hogy jönnek az ötletek. Elkezdtem ismét a jövőmön agyalni, hogy hogyan lehetne tovább lépni, és most már tudom a fókusz erősen egy irányba fordítani anélkül, hogy vissza ugranának a gondolataim a nyomoromra. Most egy nagy dologba szeretnénk Lacussal beleugorni. Én magamban már hiszek ilyen téren, és nagyon reménykedem, hogy Lacus se fog az első akadálynál megfutamodni, kicsit félek ettől, mert tényleg nagy dologra készülünk, sok felelősség. Valójában ezért is szeretném, ha nem egyedül kellene végigcsinálni. Most a magánéleti kérdés sajnos teljesen félre lesz téve egy jó ideig, sőt most néha kicsit úgy is látom, hogy amikor volt lehetőség, akkor kurvára nem jutott a dolog semeddig, szóval most nem szeretnék több időt pazarolni. Rettenetesen sok idő és energia ment el a kukába, miközben pedig kellene (fel)építeni a jövőt, hogy nyugdíjasan ne egy szálloda portásaként kelljen dolgoznom, hanem a seggemet süttethessem a Bahamákon.

Szóval első lépés a kutatás, informálódós. Itt a bajom, hogy teljesen funkcionális analfabéta vagyok. Olvasgatom a kiírásokat, csak éppen egy részét meg sem értettem, úgyhogy hét elején erre szánunk időt, hogy együtt meg tudjuk érteni az összes részletet.

Egyébként ma futó napom van. Még előtte vagyok, de hálisten ma nem esik az eső.
Ja igen, és a Valentin nap kapja  be.. :D

szerk.: és ugyanezen a napon Nikóval 5 éves friendek vagyunk FB-n :)

Nincsenek megjegyzések: