Miért fáj?

Túlságosan érzékeny vagyok szociálisan mások iránt. Főleg a szegénység érint meg, és szinte fájdalommal tölt el. Ma reggel elmentem bevásárolni, és egy idős néni állt előttem a sorban, konkrétan emlékszem mit vásárolt. Pár szem krumpli, pár fej vöröshagyma, egy fonott kalács. 384 Ft-ot fizetett. Tudtam, hogy az ebédjét és a mai napi menüjét látom a futószalagon, és kurvára fáj, fáj hogy miután végigdolgozta az életét ez jut neki... segítenék, de azt is tudom, hogy a világ problémáit nem tudom megoldani, és nem jelent megoldást, ha egyszer segítenék. Utálom ezt, és ugyanez az érzés kap el, mikor hazamegyek Simontornyára, valahol fájdalommal tölt el, és nem akarom! Pontosan tudom milyen átélni a szegénységet, mert nekem sem volt mindig ilyen "jó". Miután felköltöztem Pestre, súlyos anyagi problémákkal küszködtem egy fos albérletben, és egy relatíve szemét főnökkel, aki vagy kifizetett, vagy nem. Volt olyan, hogy nem tudtam a telefon számlámat fizetni és ugyanakkor még BKV-n is megbasztak, mert lejárt a bérletem, szóval tudom miről beszélünk, átéltem. Csak fáj. Az empátia, mint adottság nem minden szempontból ajándék, a dolgok túlságosan mélyre mennek. Szeretnék felszínesebb lenni.