Mostanában sokszor keresem az életem értelmét, és ma reggel kézzel fogható bizonyítékot kaptam hozzá, aztán rájössz az önsajnálatod közepette, hogy az élet mégis szép! Szeretném ide másolni, hogy este mit írt nekem az egyik kolléganő ügyféloldalról, akinek belépőjegyet terveztem:
"Szerettem volna adni 2 meghívót a holnapi zárt körű vetítésre, no nem azért, mert eladnám a filmet neked, csak azért, hogy lásd, nézd meg. :)"...
Mondanom sem kell mennyire jól esik, mivel én egyáltalán nem számítotam rá, és valahogy úgy érzi az ember ilyenkor, hogy tökre megéri csinálni mindent. És én már ennek is nagyon örültem, erre ma reggel Nikó írt nekem pár sort beköszönésképp, ami mindent betetőzött:
"[ 2016. február 24. 8:04 ]: Van egy erzes bennem
[ 2016. február 24. 8:04 ]: Jo reggelt
[ 2016. február 24. 8:04 ]: Nagyon szeretlek
[ 2016. február 24. 8:04 ]: mindig de most valahogy rad gondoltam es ezt erzem"
És ilyenkor nem tudsz mit mondani. Csak azt, hogy boldog vagy. És tudod, hogy valamit mégis jól csinálsz... főleg, mert te is ezt érzed!
Egyébként hallottam Geszti Pétertől egy megfogó gondolatot:
"Minden hiábavaló, ezért törekedjetek rendületlenül. (Buddha)
Az élet nem azért van, hogy a dolgok sikerüljenek, s a föld, hogy halhatatlanok legyünk, tőlünk függ, rajtunk áll, miattunk jön össze vagy nem..."
Elgondolkodtató. Tökre értem.
És egy saját gondolat a végére, bár nem olyan bölcs, mint buddha, de friss tanulság: akkor fejlődsz legjobban, mikor szarban vagy!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése