2009. január 18., vasárnap

Miért nem lehet úgy, mint régen?

...hát ez úgy kezdődött, hogy anyukám lecuccolt a konyhába. Hozott magával egy adag fényképet meg leveleket és azt mondta: "Nosztalgiázzunk"!
Jesszus - gondoltam magamban - és igyekeztem nagyon elfoglalnak tűnni a számítógép előtt. Aztán belemerültünk. Ahogy nézegettük a képeket, szöget ütött pár "filozófiai" gondolat.
Annak idején idilli volt az élet. A képekről sugárzik a gondtalanság. És jöttek a történetek... vicces, anno a pasik levelet írtak - néha ugyan semmi témáról - de a lényeg az volt h a kiszemelt lány kedvébe járjanak. Azthiszem ezt nevezik udvarlásnak (?).
Ennél a pontnál ragadjunk le egy kicsit... Ezt a fogalmat eltöröltük. Miért? Nem tudom. A mai világ felpörgött, drogos, sikerre éhes, pénz központúvá, kurvává vált. A nem tudom helyett ez a válasz. Szimplán minden a pénzről szól, minden mögött érdekek vannak. Nem lehet úgy, hogy csak simán két ember szimpatikus legyen egymásnak. Manapság társadalmi rétegek vannak, munkahelyi pozíciók és úgy keresünk partnert, hogy ehhez passzoljon. Kiveszett a lényeg, megmaradt a mérgezett szar és mi ebben növünk fel, majd jó esetben ezt örökítjük tovább. Kérdés, akarjuk-e hogy így legyen? Én nem. Talán ezért is illeszkednem ilyen nehezen ebbe a társadalomba. Még mindig csak álmodozom. Álmodozom a hercegről fehér lovon (oké manapság lehet fehér kocsi is). Ábrándozom arról, ami régen természetes volt. Na meg a ma már közhelynek számító "örök szerelem". Úristen van még ember aki hisz ebbe? Manapság már csak az maradt, hogy pontosan tudjuk (mert kimutatták tudományosan) a szerelem 2 évig tart, mechanikusra vesszük az egészet... Keressünk párt aki illik az életünkhöz, majd ha egzisztenciálisan úgy állunk 30 évesen szülünk pár gyereket, 35 évesen elválunk, majd 40 évesen szingliként pasizunk. Pfuj! Undorodom még csak a gondolattól is. Miért nem lehet úgy mint anno. Nagyszüleink még tudtak valamit, a szüleink már nem nagyon, mi meg már egyáltalán nem. Ennek tükrében nem akarok a mai társadalom tagja lenni. Csakhogy nincs kiút. Ide születtem, itt kell megoldást találnom. El KELL fogadnom, fel KELL csatolnom a szemellenzőt, és bele KELL nyugodnom...

1 megjegyzés:

P--R-S írta...

Helloka.
És mi van, ha a régieknek meg az a kor nem tetszett?
Emberi tulajdonságok ezek, jelenünkben jól felerősödve.
Nem érezzük jól magunkat itt és ekkor - mert nem hagyják. Ők és a körülmények. Csak magadban bízva indulhatsz tapasztalatszerző útra, jobb esetben előrelépés is vár rád.

"Szimplán minden a pénzről szól, minden mögött érdekek vannak." Ennek szerintem kicsit ellentmondasz ezzel: "Álmodozom a hercegről fehér lovon (oké manapság lehet fehér kocsi is)".

Marad a sok KELL :-(
Apró dolgokban KELL örömet találni.