"Lúzerekre szükség van!"

Ez az idézet Csernus dok könyvében található. Ez a hétvégém kábé erről a könyvről szólt. Meglehetősen sokszor mosolyogtam.
Kis kitérő: Csernus dokit már nagyon régóta követem, már a "Drogma" c. könyve előtt óta, pedig az sem most volt, kb 6 éve. Nem is a médiából vagy a könyveiből ismertem meg, hanem egy páciense volt akkor az egyik barátnőm... gazdag szülők elkényeztetett gyereke volt, fü problémákkal küzdött (amúgy állítom, hogy a csaj ma is füvezik). Szal az Ő pszichológusa volt Csernus doki, és én először csak azt hallottam, hogy mennyire egy fasz, mert egy agresszív köcsög. Majd a következő héten már azt hallottam a csajtól, hogy ő halálosan szerelmes Csernusba. Na ez már kíváncsivá tett, hogy mit tudhat ez az agresszív köcsög. Aztán pont akkor megjelent az első könyve. A megjelenés után rögtön elolvastam. Iszonyúan megragadott, pedig nem drogozom és mégis magaménak éreztem mindent, amit leírt. Azóta felkapta a média, szinte mindenki ismeri. Megosztó figura... bakker most angolon beszélgettem a tanárnénimmel a könyvről és hihetetlen, hogy neki is az jött róla át, hogy egy agresszív média-kurva. Szerintem meg nem. Szerintem egy átkozottul szelíd ember, nagy toleranciával, hiszen hülyébbnél hülyébb alakok gyógyítására esküdött fel. Az egyetlen dolog, amit nem tolerál: a hazugság. Megfigyeltem, hogy addig nyugisan beszélget, míg nem jön a kamu... abban a pillanatban, hogy megérzi, elkezd támadni, egyre durvábban, míg porig alázza a pácienst. Szeretem ezt a támadást és látni azt, hogy a legerősebbnek tűnő emberek is egy fostalicskává válnak. Kurva egyszerű a módszer és a végső döfés, hogy közli, hogy Ő csak örül, ha nem változik a páciens, hiszen lúzerekre is szükség van, jót tesz a relativitásnak, hogy milyen nem szeretne lenni. Hehehe... számtalanszor mosolyra állt a szám, ahogyan olvastam. Lehet, hogy csak egyszerűen én is kegyetlen ember vagyok? Nehezen hiszem. Szerintem csak bizonyos szempontból őszintébb vagyok, mint sokan mások, és erre büszke vagyok, számtalan olyan lépést meg mertem már lépni, amit saját anyám nem mert (persze ez rossz példa, kár őt belevonni), de ettől független a megalkuvás az nem az én asztalom. Persze rengeteg gyengeségem van, amitől próbálok megszabadulni, de majd idővel. Ma délután volt egy több órás beszélgetésem Dorcival. Mostanában rájöttem, hogy a személye őszinteségi rohamot vált ki belőlem. Ugyanazt a folyamatot látom Dorciban, mint amit én produkáltam pár éve. Ez egyrészt a beszélgetéseink következményeképp egy óriási sikerélmény, másrészt egy óriási felelősség, hiszen ő mindösszesen 22 éves és a személyiség fejlődésének azt hiszem a legfontosabb szakaszában áll... pláne, h óvónéninek készül. Visszatérve Csernushoz, olyan szimpatikus példákkal találkoztam a könyvben, mint a Mátrix elmélet, ami nekem is kurvára tetsző elmélet volt, és említett egy írót "Richard Dawkins"-t, és egy könyvét, "Önző gén" címmel. A könyv mellesleg az ősöktől hozott génekről szól, de a lényeg, h bazzeg ismerem az írót. Olvastam tőle egy nagyon brutál könyvet, amit talán fel sem fogtam egészében "Az isteni téveszme" címmel.Iszonyat nehéz olvasmány, az én intelligenciám kevés hozzá. A vallásban kételkedő időszakom meghatározó könyve volt. Egészen biztos, hogy az "Önző gén", lesz a következő könyv, amit megszerzek... kíváncsivá tett. Összesítve a lényeg annyi, hogy én is az őszinteségben hiszek. Próbálok olyan emberek közelében lenni, akik be merik vállalni ugyanezt, mert tényleg ha erre képes vagy, akkor hiteles vagy.

Amen.