2009. június 14., vasárnap

2009.06.13. - Evil9 @ MokkaCuka

Hazaértem. Imádok így este bicajozni. Ilyenkor kivételesen jól érzem magamat egyedül is, pedig általában durván bedepiződöm egyedül akár fél nap alatt is. Viszont bicózás közben olyan boldog vagyok. Amúgy fura ez, de olvastam, hogy a boldogság érzés alkotóeleme alapvetően nem feltétlen egy személyt jelent, hanem egy életérzés inkább vagy nem tudom (biológiailag endorfin termelődés, de azt ugye ki is kell váltani valamivel). Ettől független mostanában sokszor érzem magamat egyedül. Nem szeretem ezt az érzést, ehhez hozzátesz a bizonytalanság érzés, és h mostanában sokszor eszembe jut fater is. Hiányzik. Tegnap szemtanuja voltam egy autóbalesetnek, ahol több kocsi ütközött (Tatai úton) és egy kisfiút elgázoltak. Szegény kisfiú olyan védtelenül feküdt ott. Egyből az jutott eszembe, mit fog majd ezután átélni az anyukája, ha ezt megtudja... valszeg halott volt már. Ennyi egy emberi élet. Egy pillanat műve és mindennek vége. Én is átéltem. Apánál. Mostanában többször is eszembe jut, hogy milyen jó lenne tanácsot kérni, és olyan konyhai beszélgetéseket folytatni, mint anno. De sajna soha nem lesz már több ilyen. Ide kívánkozik, hogy ma végül megvettem az új Csernus könyvet (A férfi). Nos, ő apám helyett is apám, vagy (plátói) szerelmem, vagy nem tudom micsodám...apa komplexusom talán. Hiszek benne. Sokak utálják a stílusa miatt. Én meg azt mondom, hogy kábé sok ember ezt érdemli, amit kap, mert sajna a szép beszéd egyik fülön be, a másikon ki. Így talán szerencsés esetben van foganatja, bár sokszor még így se. Az emberek nagy része sötét, a többi meg sznob :D. A maradék meg a barátom :)... úúúú ez de bölcs volt. Most röhögök magamon. Visszatérve Csernusra, nekem minden szava szentírás és maximálisan próbálok úgy élni ahogy ő "tanítja", de tudom h bennem is van probléma, hiszen a normális felnőtt emberek párkapcsolatban élnek Én meg SE. Pedig mennyire igényelném... állítólag egy embernek egy nap 17 érintésre van szüksége, ezt olvastam (Albert Györgyi: Miért pont Én?), nos ebből a nulla valszeg nem elegendő az átlag élethez. Ez van. Valszeg az én hibám. Félek. Azért jó lenne helyrehozni az arányt. És itt le is zárom a tragédiázást.
Tegnap voltunk Evil9-on. Úristen de édespofa azaz ember. Mintha csak horizontálisan összenyomták volna, de egy halál aranyos véreredmény sikeredett belőle, 2 méter magas és mindene olyan hosszúkás :). És a zenéje ott van. Ha már zene, akkor talán megpróbálom kronológiai sorrendben értékelni az estét. Először is Palotai srác vezette be az estét, ami külön meglepetést okozott, mert most nagy tömeg előtt elég szépen kitett magáért. Átélhető volt és éreztem rajta, hogy ma talán ő is élvezi amit csinál... persze ez az arcán ismételten nem látszódott. Tudom, hülye vagyok, h nézem a dj-k fejét. Mert amúgy nem kellene számítson, de sztem az arcra minden le van írva, csak olvasni kell belőle. Nos, Palotait 10 perc erejéig Bergi követte, aki gyorsan elrontotta a felépített "gyomorbanérzemazenét" fílinget, majd szerencsére megérkezett Evil9. Nem vagyok egy reggelig bulizó típus, de míg ott voltam élveztem, és a tömeg is, mert azt már nem is mondom, hogy kurva sokan voltak. Én még ennyi embert MokkaCukában nem láttam. PRS és Én közös sorunk Soundhead-en nézhető. És ezzel zárom is ezt a nem túl rövidre sikerült post-ot, ma esküszöm nem bírok kifogyni a szóból. Megyek olvasok egy kis Csernust, holnap meg feldolgozom még a maradék partiképet...

Nincsenek megjegyzések: