Átkapcsoltam. Elkezdtem figyelni a karácsonyi dekorációk kínálatát, és minden este teázom, igazából ma már napközben is. Idei karácsonyi dekor színünk a piros és a fehér lesz. Fehér dolgaink már vannak, pirosat meg inkább ilyen textil formában szeretnék, mint asztali futó, meg díszpárna. Már ki is választottam. Ezen felül szeretnék négy ágú gyertyatartót, és függöny alá kicsi izzósorokat, persze nem akarom giccsig túltolni. Ünnep van ma, Zs természetesen dolgozik, mert ez csak nekünk magyaroknak ünnep, ő meg ugye az angol csapatban van, így valszeg napközben én is dolgozom kicsit, de most még visszafekszem a kis teámmal és nézek pár részt az egyik sorozatból.
Jó végre megállni kicsit, erős melós időszakom van, és ahogyan nézem erős évem is, annyi ügyfél van szinkronban (hál'isten), hogy a munkanapokon kb fél óra kiesés sem fér bele, mert akkor elkezdenek összecsúszni a dolgok, volt pár ilyen napom, olyankor mindig feszül a nap vége.
Voltunk otthon, felmerültek ötletek ingatlan témakörben, érdekes hogy egy szimpla beszélgetés eljut odáig, hogy elkezdesz ténylegesen gondolkodni benne. Az ötlet, hogy esetleg ha eladnánk a lakásunk és hozzátennénk, akkor az agglomerációban új építésű házunk is lehetne... aztán persze jött egyik ötletből a másik, hogy tulképp már Pesten belül is találnánk új építésű sorházat ennyiért (kb 85 m2), mi lenne ha... nem tudom. Ugyanakkor bennem van még így másfél év távlatából is, hogy milyen nagy herce-hurca volt, és hogy utána pár év múlva volna még egy ugyanilyen, mert hát nem ez volna a végső cél. Melyik jobb, a szép lassan lépegetés, vagy a kivárás és nagyobbat lépés? És ha lesz család, akkor elég lesz a mostani lakás? Szóval ezeken gondolkodom, és végül mindig a biztonság felé hajlom, mert ha most lépnénk egyet, akkor anyagilag ismét kiszolgáltatottá válnánk, és olyankor a biztonság érzet csökken, ami stressz. Szóval valszeg nincs még itt az idő, úgyhogy talán egyelőre nem ez volna a prioritás, főleg mert kettőnknek pontosan elég az 50 m2, mint rezsi, mint takarítás téren. Az egyetlen, ami mindig is hiányozni fog, az a kert. Egyébként elégedett vagyok így is, és igazából az évek kivárása sem okoz törést, ugyanis én mindig is az "életpálya modell" híve voltam, hogy legyen folyamatos fejlődés, nem fontos egyszerre minden. Szeretem, ha a dolgok kialakulnak, megfontoltak, átgondoltak, és ugyan egy életünk van, de mint ezt közhelyekből is tudjuk nem a cél a lényeg, hanem az út, és aki ezt összetéveszti, az talán nem fogja az értéket és a katarzist érezni.
Meglátjuk... ez most még csak ötlet volt, vagyis még annyi se, csak egy beszélgetés, nem ez a prioritás jelenleg, csak hát ugye, az ötletekből lesznek később a nagy dolgok :)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése