Nem...

...tudom. Közömbös vagyok. Elég sokminden iránt. Igazából egész évben tudtam, hogy tanulás szempontból durva lesz az évvége, de talán mégsem gondoltam elég komolyan vagy komolyan gondoltam, csak nem sejtettem, hogy még a munka kérdés is társulni fog hozzá. Útvesztő az egész. Sodródás, levegőben lógás. Ilyenkor rossz, mert úgy érzem értéktelenül folynak a hónapok. Nulla vagyok, pedig mellette tudom, hogy a belefektetett munka (elvileg) megtérül. Csak igazságtalan. Valaki nem is gürcöl csak egyszerűen belepottyan az ölébe. Pedig sok álmom van. Ráadásul zavar, hogy mostanában sokkal kevesebb dologgal tudok foglalkozni, mint régebben... akár gondolati szinten is. Jaja, most nem érzem magam értelmiségnek, inkább ilyen vegetálónak. Szeretnék egy háziállatot. Bent a cégnél van egy srácnak egy irtó kedves kiskutyája. Lejka, így hívják. Kis keverék kutya, ha jól tudom menhelyből származik. Hűséges, még a vécére is követi a gazdáját és vár az ajtó előtt. Olyan kis okosak ezek a kis "dögök". Az alapvető funkció annyira megvan náluk. Tudnak szeretni, jobban mint mi emberek. Talán mert feltétel nélkül működnek. Jó lenne következő életben kutyának születni, csak nem csavargónak, hanem olyannak, akit szeretnek. Úristen milyen agymenésem van, mondjuk jobb mintha hasmenésem lenne... na jó befejezem, ez egyre rosszabb. Boldog hétvégét mindenkinek!