2009 összegezve

Ez már a második összegző Post-om, mióta blog-ot írok. Drámai évet zártam, izgalommal, küzdéssel, szívással.

De kezdjük az elején. Január 5, kedd. Helyszín: Ogilvy. Borzasztó perceket éltünk meg, jópár ember mailt kapott a CEO-tól. Vajon miért? Csoportos leépítés. Kb 15 embert kirúgtak. Ijesztő volt. És ott rájöttem ennek fele sem tréfa. Szerencsém volt, maradtam. Egy dolgot tudtam: dolgozni kell, jól dolgozni és akkor talán nem lesz baj. Aztán felköltöztünk a második emeletre. Így utólag az volt a legjobb része Ogilvy-s létemnek. Akkor kezdtem oldódni, és onnan datálom, hogy kezdett rutinná válni a Pannon-os meló. Hirtelen sok munka lett, de nem volt baj, mert szerettem csinálni. Aztán jött a kósza ötlet, el kéne kezdeni fősulizni... elkezdtem keresgélni. Majd végül a Zsigmond Király Főiskola mellett döntöttem. Így utólag megjegyzem, hogy remek választás, a sulinak magas a színvonala, mind oktatás, mind technikai szempontból. Na de ugorjunk egy kicsit. Március/Április újabb leépítés Ogilvyben a BAT (British American Tobacco) elveszítése miatt. Szerencsém volt, ezt is megúsztam. Nyár következik. Felvételt nyertem fősulira, örülés boldogság, azonban ez nem sokáig tartott, ugyanis bombaként robbant a hír, tendert írtak ki legfőbb ügyfelünkre, a Pannon-ra. Óriási a tét, ha elveszítjük az egész Pannon team-nek mennie kell (15 ember kb). Nos, küzdés volt. Még külföldről is jöttek Ogilvy-s szakemberek, hogy mentsék a helyzetet... de nem volt mit megmenteni. A Pannon menni akart. És jött a fekete leves. Életem legszörnyűbb hete. Kiértékelések sorozata. Misi (kreatív igazgató) önként távozott, többieket kirúgták, beleértve engemet is. Vége volt mindennek, amiért másfél éve éltem. Nehéz volt felállni, mert nemcsak hasra estem, hanem előtte még a térdem is megrugdosták. Azóta küzdés folyik. Emlékeztet az élet, hogy farkas törvények uralkodnak, hogy becsüld meg amid van, hogy néha jobb csendben maradni, ha egyáltalán azt akarod, h foglalkoztassanak. Küzdés a mindennapokkal, a fennmaradással, az új lehetőségekért. Sok munka, köszönet nélkül, ez jellemez. Külsősködöm vak ígéretekért, interjúzom reménytelen... küzdök a hatalmas túljelentkezéssel. Szal maradnak a remények. Marad a tanulás... aztán bízom benne, hogy igaz a mondás: "Örökre nem eshet"...
Vizsgáim szépen alakulnak, eddig szebben mint gondolnám és új tervek fogalmazódtak meg, egyelőre ez még legyen titok, aztán idejében úgyis leírom!

(szerk.:)
Amit majdnem elfelejtettem, miközben az egyik legfontosabb történés idén, ismét rátaláltam régi-kedves-igazi barátaimra: Gergőre és Rencsire! Sok szép és vidám percet köszönhetek nekik és tökéletes támogatoim voltak a nehéz időkben! Nehezen ment volna nélkületek, Köszönöm!
És itt jegyezném meg PRS, Mó és Dorci nevét is, akikre szintén mindig és mindenben számíthattam! Szeretlek benneteket, családomként tekintek rátok! :***

Szép karácsonyt mindenkinek!