Ildinél alvós, gyantázós péntek volt. Amiről mesélni fogok az csak egy életkép/szösszenet. Dávid ült a dohányzó asztalon egy bugyiba, miközben Ildivel virágnyelven beszéltünk, mert ugyebár egy négy éves kölyöknek nem kell mindent tudnia... ettől független Dávid figyelme nagyon élénk volt és érdeklődő. Ekkor jött az én kis ötletem. Elkezdtem Dávid hátát simizni-karcolgatni, úgy h kellemes legyen... Dávid pillanatok belül a rogyott hátból kiegyenesedett. Már akkor mosolyra állt a szám és abbahagytam, erre olyan aranyos volt, megszólalt: Kataaaa, vakard még a hátam, úgy viszket :). oké-oké, simiztem még egy picit, majd ahogy abbahagytam ő megint csak megszólalt, viszket még a hátam... hehehe... konklúzió: a jó az jó, akárhány éves az ember :).*Dáji=Dávid, azaz barátosném (nem) pici fia.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése