Életem legjobb élményei közé sorolnám így, hogy túl vagyok az első alkalmon. Egy biztos, van mit helyrepakolni, ugyanis vannak olyan blokkok, amik teljesen megakadályoznak bizonyos dolgokat. Ami nehéz volt, beszélni magamról, családról, meg arról, hogy mi lehet szerintem a probléma. Egy bizonyos, hogy nagyon nehéz úgy beszélni, hogy közben te magad sem tudod. De egyébként valószínűnek tartom, hogy ez a "magamról beszélés" két célból fontos, egyrészt, hogy oldódjak, másrészt, hogy kábé képet kapjon rólam a kineziológus, de nem ebből diagnosztizál. Mikor elkezdődött az egész beszélgetés, kicsit úgy éreztem, hogy olyan mintha pszichológusnál lennék, de aztán változott az egész, kezdtek előjönni olyan dolgok, amikre emlékszem, de nem is tudtam, hogy ilyen behatással vannak. Egy bizonyos, hogy minden ember 0-6 éves korig gyakorlatilag elkészül, az alapvető érzések és értékrendi kérdések mind letisztulnak, az ember döntéseket hoz magával kapcsolatosan, jelen esetben ezeket a mélyen eldöntött dolgokat kell feloldani. Nem könnyű. (konkrét részleteket nem akarok leírni, mert az már tényleg nagyon belső körös, nem nyilvános weboldalas, sry-sry).
A módszer lényege, hogy olyan mintha egy hazugságvizsgálóba kerülnél, a tested izomműködése válaszol helyetted, amit ő kézrátételes nyomással tesztel, miközben kérdéseket tesz fel. Sokszor a tested gyorsabban válaszol, mint ahogyan te magad egyáltalán felfogod a kérdést, hogy ennek mi a lényege? Hogy gyakorlatilag a tudatalattid már a kérdés feltevésének pillanatában tudja a választ, mire a tudatig eljut maga az üzenet, a tudatalattid már rég meg is oldotta a kérdést.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése