Tegnap végül félig kiolvastam a könyvet. Elgondolkodtam egy kulcs fontosságú dolgon, hogy most tulképp tetszik nekem ez a megközelítés? Rájöttem, hogy igen. Valahogy ha újat kapok mindig idegenkedek. Szóval nagyon fura párhuzamban sugallja a szokásos dolgokat. Van egy interjú alany, van Csernus, és van egy téma: a gasztronómia, mely tulajdonképp metaforaként is szolgál az emberi érzésekre vonatkozóan, de amúgy persze szószorosan is megjelenik. Egyébként nagyon érdekes dolgokat tudtam meg gasztró szempontból. Pl hogy mi történik a hússal miközben fő, milyen hőkezelési eljárások tartják meg a hús lelkét leginkább, olvastam borokról, a borok elkészítésének bonyolult és hosszadalmas hátteréről és ugye az emberi kapcsolatokról. Érdekes olvasni, hogy végre Csernus is esendő emberként van jelen, néha kilép a vallató szerepből és azt mondja, bazzeg, igazad van. Szóval érdekes és kreatív alkotás és még azt is meg merném kockáztatni, hogy olyan emberek tudatára fog vele hatni, akiknél az egyenes beszéd nem jut el (a tudatig?). Szóval élvezem a mű játékosságát és sztem ma be is fejezem :), mert nem egy komoly terjedelmű mű a maga kis 250 oldalával, de jól fogyasztható, csak hogy én is stílszerűen fogalmazzak :)
(Szerk.:)
Végigértem. 135-148 oldal között van konkrétan számomra a könyv lényege. Végre Csernus is hibázik. Saját maga példáját vezeti végig, gyakorlatilag ez minden ember életében megtörténhet vagy meg is történik.
1 megjegyzés:
Igen, azt hiszem, kölcsönkérem, ha végeztél. Csernus nálam is a kedvenc kategóriába tartozik. :)
Megjegyzés küldése