2011. január 1., szombat

ANYA

Ma egy olyan pillanatban álltál mellettem, mikor azt hittem nincs nekem senki. Úgy húztál ki a szarból, hogy senki más. Igaz az a feltételezés, hogy az egyetlen ember a világon, aki feltétel nélkül szeret, az nem más, mint az anyukánk. Én ezt ma úgy tapasztaltam meg, hogy kézzel foghatónak éreztem azt a nem látható kötelet közöttünk, ami mindig is össze fog tartani bennünket. Bár tudom, hogy sosem fogod olvasni, de ezt le akartam írni, mert mérhetetlen nagyságú szeretet és hálát érzek. Mindent köszönök. Szeretlek anya.

1 megjegyzés:

Dorothy írta...

Ez szép volt! :)