Kicsit körbevesznek az oroszlánok :))))
Ma lennél 59 éves. Mostanában sokszor gondolok rád, az jut eszembe, hogy mennyire nem értékeltem bizonyos dolgokat, amiket csendesen, észrevétlen kaptam tőled. Hihetetlen milyen természetesnek tűnt a hozzátartozás, hogy volt kiben bízni, aki mindennap segít ha kell. Azóta csak sodródom. A család meg zavarossá vált, ahogy a családi kapcsolatok és kötelezettségek is. Sokszor azt érzem, hogy veled együtt a "család érzésem" is elmúlt. Ez meg talán már túl kegyetlen kijelentés.
Vannak dolgok, amikre szívesen emlékszem, amiket te tanítottál, mint a fűnyírás meg a halpucolás (utóbbiból persze azóta se debütáltam). És a sok jó tanács: hogyan kell kezelni az embereket, kit és mit kell lesz_rni. Eszembe jutott, hogy néha mennyire utáltam a otthoni zenei próbátokat (dübörgött a ház a basszus gitártól), de ma már arra is jó emlékként gondolok... volt élet, nem is kevés :).
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése