Túléltük a hetet. Ezt nem lehet sehogy máshogy mondani, ugyanis kedd-szerda Zsolti szabizott, így ő volt a gyerekkel, viszont a csütörtök péntek nem volt megoldott. Sehogyan. Egyszerűen nem volt senki, akire számíthatnánk. SENKI. Így nem volt választásom, meg kellett oldanom egyszerre a munkát és a gyerekezést. Soha nem volt még ilyen helyzetben részem, és senkinek nem is kívánom. Főleg, hogy nem alkalmazott vagyok, a multiknak nem mondhatom alvállalkozóként, hogy bocs, ma nem vagyok, hiszen SOS megjelenéseik vannak, és nem emocionálisan működnek ezek a dolgok. És hát ha tetszik, ha nem jelen pillanatban ez adja az egzisztenciánk túlnyomó részét (ezért így extraként érdekes, hogy ezzel kezdtünk libikókázni amúgy). Így csinálnom kellett, a kettőt együtt, ezáltal egésznapos idegfeszültségben voltam két napig, hogy mikor jön email, és ha jön, milyen szintű munka jön benne. Meglett az eredménye. Péntek este kezdődött egy erős gyomorszáji fájdalmam, ami ma vasárnap van, de sajnos még mindig tart. Azt olvastam, hogy a gyomorfájásnak egy nap alatt rendeződnie kell, különben baj van... akár gyomorfekély, akár gyomorhurut... de vannak durvábbak is, a lényeg, hogy sajnos tisztán látszik, hogy a stressz kikezdte. Másfelől a legyengült immun következményeképpen elkaptam Marci megfázását is, így most torokfájás is van extrában, orrfolyás és be vagyok rekedve. Per pillanat nem tudom mi lesz a vége, de az biztos, hogy ez így nem tud menni. Valamit ki kell találnunk, mert így nem tud működni, mert rámehetek, és az hosszútávon nem vicc. Most próbálok sokszor keveset enni, de szarul vagyok. Holnap hívom háziorvost, mert azt sem tudom hova kell menni vele (belgyógyászat? gasztroenterológia?).
Apropó, fül-orr-gégészeten nem nyugtattak meg, úgy néz ki, hogy ki kell venni Marci orrmanduláját. De ezt a kását nem eszik ilyen forrón, megyünk Marcival máshova másodvéleményre, és lehetőleg egészséges állapotban.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése