Társadalom kritika?

Ösztönszerűen van bennem mostanában a fiatalabb generáció megértésére való törekvés, meg egyáltalán figyelem, mert érdekelnek dolgok. Érdekelnek ők, a különbségek és persze ebből következtetni, hogy milyen lesz a jövő, milyenek lesznek majd ők, mikor idősebbek lesznek, mint pl én most. Emlékszem, mikor még az Ogilvyben dolgoztam, tippelgettük a jövőt, hogy milyen lesz az a jelenség, amit úgy hívunk ma social media. Akkoriban még felfutóban voltak a közösségi oldalak, szó nem volt reklámozásról, csak a bannerek léteztek meg a weboldalak... szó sem volt mobil platformról, akkoriban kezdtem a blogolást, mert amúgy akkor az eléggé nagy divat lett hirtelen. Az hiszem akkor tudtak jól kiemelkedni pl a gasztróbloggerek vagy divatbloggerek, újat tudtak akkor még alkotni. Nem teljesen láttuk, hogy merre fog elindulni, de volt már arra prognózis, hogy előbb-utóbb a logika alapján az online átveszi a vezetést az offline médiumok felett. És egyébként év elején olvastam, hogy mintegy 60%-kal át is vette a vezetés először a tavalyi statisztikák alapján az online (média hirdetések alapján). Gyorsul a technológia, és azt hiszem, nem lineárisan, hanem dinamikusan. Én ebből fakadóan érzékelek egy jövőbeni társadalmi problémát, ami nem más mint a digitális szakadék. Lesz olyan mértékű probléma szerintem, mint a nyugdíj kérdés. Ugyanis már most érzékelem saját korosztályomon pl. Pest és vidék között látható formában, sőt korosztályomban akár Pest és Pest között is és nem beszélve a különböző korosztályok között mennyire hatalmasodik ez. Már egy gyerek nevelése mellett is úgy látom, hogy veszíti el az ember a fonalat, mikor kikerül a munkaerő piacról akár egy-két évre. Információ. Ez a mai világ alapja, tudnod kell, ismerned kell, online felületeket kell használnod, és "neadjisten" ha úgy dolgozol mint én, aki tervezi is őket, na akkor ez még nagyobb challenge. Mi várható? Milyen az engem követő generáció? Hát az biztos, hogy gátlástalan és van önbizalma. Ami alkotás szempontból jó, ugyanis az én generációmat alapvetően egy szorongó generációnak tartom, mi még nem születtünk bele a digitális világba, mi még nem hozzuk már a bölcsiből az idegen nyelv tudását, mi vagyunk az átmenet, még a régi szellemiségben, de már az új környezetben. A következő generáció már egyszerűsít, gyorsít, felszínesebb, céltudatosabb. Pont a pszichológusommal beszéltem erről ma, hogy ebben a mai világban az a probléma, hogy az empátia nem előny, hanem hátrány. Ha te átérzed más ember érzéseit, az hátráltat. Egó van, az összes vezető nulla empátiával rendelkezik. Ergo a mai világ nem alkalmas azokra a psszichológiai alapokra, amiből kiindulunk... "éld meg az érzéseidet és fejezd ki". Pont ennek az ellentéte történik, és akkor vagy sikeres, ha ezt ebben a szellemben tudod csinálni. És azt gondolom, hacsak valami csoda nem történik, ez fog tovább burjánzani. A jövő fiataljai hihetetlen egóval fognak bírni, nárcisztikusak lesznek (mint ezt már egyéb oldalakon is láthatjuk: pl instagram), bátrak lesznek, és lesz önbizalmuk, torzult visszajelzésekkel, torzult önképpel. Bár az én olvasatomban ezek az alapok is változni fognak, mutálódnak a szükségletek is. De amiben nagyon tuti biztos vagyok, az a sebesség és az információ előretörése, és a tapasztalat háttérbe szorulása. Viszont pozitívumként (csak, hogy végre jót is mondjak), szerintem nyitottabbak lesznek, ezt már most is látom ha egy tizenévessel beszélek, nagyobb az érdeklődés a világ felé. Szóval "érdekes", és az is hogy vajon mennyi fog ebből engem szervesen érinteni, és vajon fel tudom venni az ütemet, képes leszek majd asszimilálódni?