Na, hát ez a második olyan sémám, ami már-már ijesztő formákat ölt. És nem másra kivetítve, hanem saját magammal szemben. Most csinálom a weboldalam tervét, és érzékelem közben, ahogyan pushingolom magamat folyamatosan, hogy nem elég professzionális, pedig őszintén szólva, másnak már simán eladtam volna (és Lacus folyamatosan mondja, hogy "ezek szuper ötletek, Kata!"). Folyamatosan mérlegelem az ötleteimet, hogy még mindig nem elég jó, még kell húzni felfelé. Hát így élek magammal szemben.
És ugyanez tegnap a szemüveg boltban. Új szemüvegem lesz (régi is marad, az lesz a sport szemüvegem), és hát az üzlet összes szemüvegét felpróbáltam, majd végül alig tudtam választani. Nehéz ez mindig, mert utána ez fogja meghatározni az arcom évekig, és ráadásul a mostani PRADA-m nagyon eltalált volt (sajnos már nem létezik ez a modell boltokban). Így amúgy a következő GUCCI (élőbe sötétebb) lesz.Visszatérve a sémára. Az egész valahonnan onnan ered, ahonnan az önfeláldozás, feltételes séma, tehát valamit megteszel, akkor szeretni fognak/megbecsülnek stb (lehet az elhagyatottság-instabilitás sémából?). Ez a séma az életben eredmények szempontjából erősen visz előre, de közben meg nagyon fárasztó, én pl sosem pihenek. Akkor adtam pihenőt magamnak mikor volt valaki, akire társként tekintettem, mert akkor biztonságban éreztem magam, "megengedhettem" magamnak.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése