Van egy új elméletem a közösségi oldalakkal kapcsolatban. A jelenlegi életemben nagyon sok olyan impulzus ér ezeken az oldalakon, amelyekről úgy gondolom, hogy kártékony. Az ismerőseim életének történései nem feltétlen tartoznak rám, ezen felül az a rettenet sok over promise fénykép a nem létező boldog világról, egyszerűen nem a valóság. Miért van szükségünk erre a felszínes mutogatásra? Miért kell a 228. ismerősünk esküvőjére vagy a szülőszobába bepillantanunk? Ezek nem intim dolgok? Az emberek elkezdenek egymás kivetített világával foglalkozni, vagy mégrosszabb esetben irigykedni rá, és ez nem jó. Nem is tudom melyik nap olvastam, hogy az online kommentelők nagy része troll. Azok az emberek, akik így élik ki a szar életük frusztrálságát, véleményt formálhatnak, fikáznak vagy éppen áljófejkednek. Ez van. Én bevallom mostanában egyre kevesebb időt töltök Facebookon, Instagrammon meg nullát, nincs is aktív fiókom, nem is lesz. Igazából az is ijesztő számomra, hogy saját pszichológusom egyszer azzal fogadott, hogy látja sokat futok. Ekkor jöttem rá, hogy nem postolom ki többet (azóta tényleg nem teszem). Ne tudjon már rólam számomra idegen ember olyan infókat, amihez köze nincsen. Nem egészséges. Az egészséges szerintem az ami például tegnap történt velem. Mónival beültünk este kajálni meg beszélgetni, picit becsíptünk, de mikor elváltunk megöleltük egymást. Nem volt olyan könnyű, ugyanis két nem testi kontaktusos embernek ez nem könnyű, de öregszünk és tudjuk, hogy mi már vagyunk egymásnak, és szeretjük is egymást. Néhány éve jutottunk el addig, hogy néha elköszönésnél búcsúként adunk egymásnak puszit, és most már néha meg is öleljük egymást. Én ezt tartom normálisak. A személyes emberi kapcsolatokat. És nincs szükség hozzá 500-600 virtuális ismerősre és a képzelt boldog világra, aminek fele se igaz.
Ez az elfordulásom persze kapcsolatban állhat egyébként azzal az elengedési folyamattal, amit már hónapok óta átélek, ahol szó szerint fizikai fájdalmat okozott, ha bármilyen információval szembesültem. Sőt, lehet beindult a védekezési mechanizmus, és ilyen szépen kiforrotta magát... de szerintem ez csak részigazság. Szerintem az igazi értékek nem a kirakatban keresendők. Így érzem.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése