Feketelyuk

A legtöbb nap már jól működik az életemben (leszámítva az űrt, amit folymatosan érzek), ám vannak napok (inkább nap részletek), mikor kardomba dőlök. A mai is ilyen. Ilyenkor egyszerűen nem tudok kilépni az elhagyatottság, boldogtalanságra ítéltség érzésből. Napok óta csinálom a weboldal dizájnom, meg a bemutatkozó anyagaimat a munka mellett, amik így szerencsére szerintem egészen jók lettek, de ez nem más, mint pótcselekvés, mert keresem a boldogság felé vezető utat. Azt hiszem megértettem azt a jelenséget a nőknél, hogy karrierista, akiknek nulla magánélet, csak a munka. Nem azért van, mert a munka jelenti a boldogságot, hanem mert nincs más, és a munka amellett, hogy lefoglal, pénz is és siker, mert egyébként nagyon fontos a visszacsaatolás, ami a magánéletben nincs. Hát ennyi, véleményem szerint nem választott út. Én most rettenetesen boldogtalannak érzem már 2 hónapja magam, és bár a legtöbb nap már nem telik szenvedéssel, de egy olyan napon, mint a mai, még mindig sírok. Múljon már el.