Folyamatosan versenyben vagyok az idővel. Az egyik legfontosabb dolog a világon, és ugyanakkor a legnagyobb ajándék is, ha valakinek sok van belőle. Nekem általában nagyon kevés, és rohadt gyorsan megy. Ám most mégis még gyorsítanék egy kicsit rajta. Nem sokáig, csak úgy egy fél évet. Úgy érzem néha összeroppanok ebben a helyzetben, amiben élek. Nagyon hiányzik már egy otthon. Nagyon hiányzik már, hogy magam alakíthassam a környezetet, amiben élek, és ne ezt a kolesz feelinget kelljen nap mint nap átélnem/elviselnem. Nehezen megy, és azt hiszem az idő múlásával ez egyre csak rosszabb lesz. Önálló, felnőtt nő vagyok, szükségem volna már a levegőre, azt érzem, hogy ezek a momentumok folyamatosan fojtogatnak. Ebben az évben minden munkával töltött pillanatom ez járja át, mikor már úgy érzem nincs erő, az adja a motivációt a kitartáshoz, hogy már csak egy kicsi hiányzik.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése