2013. június 3., hétfő

Sok kicsi kékség

...érkezett a városba. Kérdés vajon ki vette észre rajtam kívül? A város több mint 100 új BKV busszal bővült. Hétvégén volt szerencsém kipróbálni egyet (ugyanis felénk is jár). Őszintén? Ha a szívemre teszem a kezem, elégedettséget érzek. Soha nem gondoltam volna, hogy én valaha így nyilatkozom a BKV-val kapcsolatban, de most azt mondom, hogy respect. Respect, hogy végre lecserélődtek a metrószerevények a 2-es vonalon, respect, hogy ilyen mennyiségű busz adag érkezett. Akárhogyan is nézem, ez jelentős mennyiség, és legalább 10 milliárdos beruházás (a 100 busz). Már napok óta gondolkodom bicajozás közben, hogy ez a város milyen szép, és az új buszok mostmár csak úgy hemzsegnek a belvárosban. De tényleg bakker, nap-mint-nap a parlamentet látom a Duna túloldalán, és végig a rakparton, minden reggel melóba tekerve ez a látvány tárul elém. Észre kell venni a kicsi változásokat is, és örülni, nemcsak fikázni. Azt sokkal könnyebb.

Egyébként nemcsak Budapest változásaival vagyok elégedett, hanem a politikával is. Bár nem szeretnék politikai véleményeket felvonultatni, de teljes szívemmel hiszem, hogy az ország jó felé tart. Kikerültünk a recesszióból, az Unió általi túlzott deficit eljárás alól, az infláció 1,9%-on, a költségvetés hiány 3% alatt. Az ország felfelé tart. Csak így tovább :)

Egyébként dolgos napok. Mondhatom, hogy szét dolgoztam magam, de ez még mindig nem panasz, hiszen tudom miért teszem, és vannak céljaim, az áldozatok meg sajnos szükséges hozadékok, ez van. A mai nap kifejezetten nehéz volt. Bent a cégnél meghatározó változások indultak meg. Sokat gondolkodom, hogy mi lesz a vége? Néha azt hiszem, baj lesz, mert a belső rendezkedés lassan nagyobb hangúlyt kap, mint maga az elvégezendő munka. Aztán van 1-2 ember, aki lezörgeti az egész melót. Köztük vagyok én is, és ez az én biztonságom egyben. Viszont a pénteki szabim (ami már nagyon kellett) után ma jó volt mégis visszamenni. A legfontosabb kapcsolataim jók, a legfontosabb embereket továbbra is közel érzem magamhoz, amíg ez így van, addig megéri küzdeni magunkért.

Tegnap megkezdtem Vaterás pályafutásom. Eladom az asztalom, és végül úgy döntöttem ilyent veszek az IKEÁból.

2 megjegyzés:

Djarimirri írta...

őszintén írom, nagyon tetszik a pozitív gondolkodásod ;) add tovább ezt mindenkinek! Mostanában úgyis olyan ritkán lehet ilyen emberekkel találkozni.. Úgyhogy én neked írom, amit te Mo-val kapcsban: csak így tovább!
:)

Kata írta...

köszönöm szépen :)