SH MTB TEAM - beavatás!

Ez a túra volt a beavatási szertartásom. Pénteken este érkeztünk munka után Petiék telkére 5-en, már egész nap alig bírtam a munkát, vártam, hogy elengedhessem a munkahelyi stresszt és végre ne kelljen foglalkozni semmivel, csak ami jólesik. Én voltam az egyetlen, aki nem ismert P-n kívül senkit (csak az egyik srácot közvetetten), úgyhogy azért nekem ez pár órás szocializálódást is jelentett. Némi pihenő után elmentünk egy gyors felderítésre, no meg persze futni egyet, hamár kint vagyunk a friss levegőn. Ezt követően a kajáé és a piáé volt a főszerep :D. Másnap reggel viszonylag korán keltünk, amin csodálkoztam, mert meg voltam győződve, hogy itt lesz az első elcsúszás, de nem. És itt említeném meg, hogy tökéletes volt a vendéglátás (köszönet). Aztán indultunk a nagy túrára. Mindöszesen 25 km-nek igérkezett, de ez itt nem éppen a "Pilisi vízszintes", szóval nem volt ez lazítás. Aztán felérkeztünk a rakétabázishoz, ami tulképp egy kilátó. Látható volt Pomáz, és  a horizont szélén Budapest is. Készitettem egy Panorámát:

Innen indultunk tovább Dobogókőre, ez még egy "kis" emelkedőt jelentett. Ott némi felfrissülés után megnéztük a "csakrát", ami a Dalai Láma által megjelölt kaput jelenti, ahol ha átmész, feltöltődsz energiával (a Láma szerint), úgyhogy ennek értelmében át is bicajoztunk rajta, ahogyan azt kell. Aztán irány a büfé végre, a lelki töltődés után végre kajával is feltöltődtünk. Ettünk egy jó nagy szelet zsíros kenyeret, meg hozzá sört, majd irány a túra legkellemesebb rész, a lefele út. Igazi Mountain bike túra jelleggel, bent az erdőben. Egy 3 méteres, legalább 25%-os hirtelen lejtővel kezdődött, itt vagy leszállsz a bicajról és lemászol, vagy lendületből nekimész és lesz ami lesz... persze, hogy az utóbbit választottuk többnyire. Hatalmas élmény (részemről ez volt a fénypont, mindig is tudtam, hogy mazochista vagyok), utána aztán még volt egy kb 1-2 kilométeres lejtő terepkörülmények között, majd kis pihenő, szikla, körbenézés. Azt hiszem itt dőlt el, hogy az SH MTB TEAM "basic" logó mellé kell készíteni egy "PRO" logót is (ami csak annak jár, aki túléli a pro megpróbáltatásokat bicajon), és lesz valami microsite is, ahova majd mehetnek a fotók a túrákról :). Persze ebből csak a logó tuti, mert azt én csinálom, és a fejemben már megvan a terv.

Végül kiértünk az aszfaltos útra. Még egy utolsó úti célunk volt: egy elhagyatott "búvóhely" szerű valami, ahol egy nagy faragott katona szobor található, fej nélkül. Nekem már a cél belövésénél jött az ötlet, hogy szeretnék valami poén fotót. Aztán végül annyira belejöttünk, hogy mindenkiről készült a szoborral fotó... aztán werkfotó... aztán a werkfotó werkfotója :D

(katonásan, némi effektel)

Peti fotóz, én meg őt, ahogyan fotóz

(Kata, ahogyan fotózza, ahogy Peti fotóz)

Szóval ez ilyen túra volt. Ezt követően egy levezető 25 km-es hazatekeréssel le is zártuk ezt a napot. Nagyon jól éreztem magam, köszönöm, hogy részt vehettem.

és még a "hadosztály" a végére: