2018. január 7., vasárnap

2017-es leltár

Minden évben szoktam írni egy kis összesítést, ezt szeretem, mert utólag visszaolvasva tökéletesen fel tudom idézni az évet. Erre az évre csak annyit tudok mondani, hogy a változások éve volt. Egyetlen ilyen évet sem tudnék felsorolni, ahol ekkora változás történt. Lehet nem is lesz több ilyen, hiszen a legnagyobb változás, hogy albérletből saját lakásra váltottunk. Ez a változás egy olyan cél, amit kb már 10-15 éve megfogalmaztam magamban, és egy ilyet elérni nem minden nap adatik meg az embernek. Mondjuk emlékszem, hogy költözés napján ünneplésként bontottunk egy Martini ASTI-t, és kicsit ürességet éreztem. Vagyis nem éreztem azt az eufóriát, amit elképzeltem, hogy majd érezni fogok. De persze ez több dolog miatt is lehet, mert éppen szinkronban engedtem el az előző életem. Sosem tudtam gördülékenyen viselni a változásokat, meggyászoló típus vagyok, aki végigéli az érzelmi palettát. De amúgy nem is itt kezdődött ez az egész történet, hanem január 2-3 környékén, ugyanis ott döntöttük el, hogy ez lesz a mi lakásunk. Január 18-án írtuk alá a szerződést, és ZS március közepén végleg hazakötözött (hozzám). Akkor egyébként volt egy félelmi pont, ZS meló kérdése, emiatt kicsit mindketten feszültek voltunk. Ez a momentum árnyékot vetett akkor a boldogságunknak, bár tudtuk, hogy az én keresetemből jól el vagyunk ketten is, de csak hogy itt is jelen legyen Murphy, pont ezekben a hónapokban kerestem kb 20%-kal kevesebbet, ez ilyen furcsa együttállás volt, meg ugye nekem közben felmerültek költségek, ügyvéd/illeték/mosógép, úgyhogy ettől az időszaktól kezdve, jópár hónapig koppanásig mentünk anyagilag. Aztán szerencsére nagyon gyorsan lett ZS-nek munkája, és nekem is visszaállt a keresetem. Sőt nyár végére meg tudtuk rendelni a nyílászárókat, illetve rendeztük adósságainkat. Igazából ez is lett a vége az évnek, a mérlegünk egyensúlyba került. Ez egy nagy cél volt nekem, szerettem volna a 2018-as évet úgy kezdeni, hogy ne legyen visszatartó erő, se anyagi, se egyéb. Így most a lakásunk még mindig sehol nincs, de kész a terep, elkészültek az alapok, idén már csak be kell fejezni.

Autó. Ez is egy nagy változás. Szeptember eleje környékén köszöntöttük az új családtagot, erről írtam is. Azóta egészen jól visszaszereztem a régi vezetési rutinom, és hát sokkal kényelmesebb lett az életünk. Pl egy IKEA körhöz nem kell tesómat felszervezni, és nem kell a heti vásárlást haza cuccolni kézben, illetve Stornyára is rugalmasabb az utazás, nagy könnyebbség.

Sport. Nem éppen erős évet zártam, persze nem is lett volna könnyű dolgom, hiszen 2016-ban nagyon durván toltam. 120 km-es hónapot legyűrni nem könnyű, és nem is sikerült, ellenben hízni azt sikerült. Kb 5 kilót. Látszik igen, nem is érzem jól magam tőle. A futás nyáron visszaállt heti 2-re (3 helyett), és most télen a heti 1 arányt tartom. Kevés, de legalább valami, több mint a semmi.

Tervek. A lakás rendbeszedése, és ha Isten is úgy akarja, akkor jó lenne saját családot alapítani. Utóbbi persze nem csak rajtam áll, úgyhogy azt tervszerűre nem tudom magam elé támasztani, inkább csak mint vágyat. Ezeken kívül ezt egy alapozó évre szánom ismét, mert későbbiekre vannak új tervek, a lakást egyszer jó lenne házra cserélni, én már erre szeretnék alapozni.

BTW: Móniéknak ezúton is gratulálok a gyermekáldáshoz, ez is 2017-hez tartozik, napi szinten éltem végig ezt a történetet, és emlékszem a pillanatra, mikor megláttam az első fényképet az Instagramon, könny szökött a szemembe,akkor esett le, hogy minden egyes gyermek születése egy csoda.

BÚÉK 2018-ra is, és szívből kívánom mindenkinek a legjobbakat, és hogy a vágyak váljanak valósággá!

Nincsenek megjegyzések: