Üres már a pálya...

Hát igen, érződik. Erőteljesen jön a tél, a levelek már hullanak, az emberek meg már eltűntek a futópályáról. Ez a Margitsziget október végén. Csak pár ilyen elmebeteg fut még kint, mint én, akik utálunk edzőterembe járni. Pont így gondoltam, jön a november, jön az edzőtermi edzés. Gyorsan elment ez a szezon. Sokat edzettem idén, az eddigi legtöbbet.

Bár ez a hónapom már gyengébb lett, de azért folyamatos. Tegnap miután reggel elmentem futni az egész napom energikus volt, azt hiszem ZEN állapotban voltam, békében voltam mindennel, ami körülöttem van és áradt belőlem az energia. Sosem tudom, hogy ehhez van-e köze a futásnak, de néha úgy érzem, hogy felszabadít a bennünk lévő energiákból, endorfinból. Aztán ez lehet hülyeség.

Aztán voltam vásárolni. Új jelenség költözött az életembe a vásárlási szokásaimat illetően, és ezen is már csak mosolygok, ugyanis már nem csak a női osztályra megyek nézelődni, hanem bizony átnézek a férfi osztályra is. Sőt volt az outletben olyan üzlet, ahol csak a férfi részleget néztem meg. Én ilyen vagyok, gondoskodó típus, a magam körül lévő dolgokra szeretek figyelni, szeretek segíteni, és ez nem fáradtság, ez boldoggá tesz.