Felhőtlenül boldognak érzem magam. Nem is tudom, azt hiszem talán még a tizen éves koromban volt ilyen utoljára. Őszintén szólva nem hittem volna év elején, hogy ez az év még lehet jó is, viszont most úgy érzem, megérkeztem. Valójában most érzem, hogy tényleg csak a szeretet adhat meg mindent, amire vágysz. Hiába van anyagilag meg mindened, ha szeretet nincs, akkor semmi sincs. Kegyetlen ez, főleg egy olyan ember számára, aki folyamatosan a boldogságot keresi, és az nem talál rá. Nekem is ez volt egy évtizeden át. Igazából most érzem először, hogy az életem normálissá vált, hogy olyan dolgok járnak a fejemben, mint a korosztályomban a többi nőnek. És a legfontosabb, hogy a vágyaim megvalósítására látom a lehetőséget. Erre mondom én, hogy szép az élet. És igaz a mondás is, hogy a jó dolgok egyszerűek. A jó dolgokért nem kell taktikázni, nem kell az univerzumot kicselezni, hanem egyszerűen csak hagyni kell megtörténni, még akkor is, ha első ránézésre már azt hiszed késő. A boldogsághoz sosincs késő.
Egyébként dolgozom. Állítólag durva lesz az évvége a 3-as számú ügynökségnél, úgyhogy oda kell tennem magam. Ügyfelem most azt hiszem az átlagot hozza. Van egyéb privát munkám is, úgyhogy pl a mai napon azt kell gyúrnom itthon, pedig egyébként semmi kedvem hozzá, de túl leszünk rajta, a lényeg, hogy pontosan tudom miért csinálom, és hát azért míg az ember a munkáját hobbijának tekinti, addig azt hiszem nincs miért sírni.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése