Azokon a napokon.

Rettenetes pár órám volt volt délután, szembesültem. Igen, még mindig (magánéleti) szenvedés témakörben. Pedig most nagyon sokáig jól voltam. Utálom a közösségi oldalakat, ahol olyan információhoz juthatsz, ami nem tartozik rád, valójában ez kurta le a hangulatom. Ezt követően rettenetes gondolatok és szavak hagyták el a számat. Bánom, mert lealacsonyodtam addig, hogy ítélkezzek mások felett, miközben halvány fogalmam sincs. Csak felállítok egy aktuálisnak látszó képet, de közel sem biztos, hogy ott az igazság. Olyan miatt szenvedek, amit én képzelek úgy ahogy, és én "idealizálom". Össze kéne már szednem magam, ha lehet végleg. Remélem egyszer sikerül.