11 szem eper, 508 Ft. Ha jól értem egy szem eper kb 50 Ft? Erre mondják azt hiszem, hogy "még jó, hogy lehet kapni". De legalább magyar(?).Én ma bevállaltam, de termelni kell, nincs mese.
Más. Megint egy fontos infóval gazdagabb lettem, ami magyarázatot ad erre a közösségi őrületre. Ma reggel hallottam ki egy gondolatot egy Jakupcsek interjúból. Mégpedig akkor érezzük jól magunkat, ha 20-30 ember életét követjük, azaz ez egy normális dolog, de persze nekem ez legalább olyan furcsának hangzik elsőre, mint a macskáknál a dorombolás (honnan jön?). Amúgy tényleg én is szeretem a barátaim, meg pár ember életét követni, és nem tudnám megmondani miért. De ha belegonodolok öreganyáinknál meg az volt a menő, hogy összeültek és kitárgyalták a falut... szerintem még mindig így van amúgy, csak a fiatal generációnál ez a jelenség digitális lett és kicsit átulakultabb formában történik. A másik nagy generációs különbség a felgyorsultság. Nincs idő, viszont sok a teendő, és hosszabb a munkaidő szüleinknél mondjuk 2-3 órával. Nekem egy átlagos nap reggel fél 8-kor kezdődik és fél 7-ig tart, azaz 11 óra, és itt még nem kevertem bele a túlórázást, vagy azt hogy kétéve két ország között free wifin készítettem ügyfélnek a nyaralás alatt egy SOS layoutot. Szóval nincs megállás, ha tetszik, ha nem. És persze emellett szakíts időt az egészségre, sportra, barátokra, szórakozásra. Egyébként Jakupcseknek még egy gondolata nagyon tetszett nekem. Nem tudom pontosan, hogyan fogalmazta meg, de a lényege az volt, hogy nem az a nagy munka mikor már képernyőn vagy, hanem a nagy meló az azt megelőző időszak. Én folyton ezt érzem. Volt egy szakmai kiteljesedésem, mikor megszereztem az ügyfelem, de most megint egy ilyen alapozó, melózó időszak van, mikor megint egy csomót gürizik az ember és semmi látszatja nincs, és ahogy értelmeztem, az életben végig így lesz periodikusan. Már ez olyan emberekre érvényes persze, akik olyasmi ambíciózitással rendelkeznek, mint pl én. Egyébként egy kérdés van csak: megéri? És van egy válasz: igen! Kell a pénz, a cél, kell a kihívás. Most közhelygyár vagyok, de ezek rohadt nagy igazságok, különben jön a depresszió és az idő múlásával egyre alacsonyodó önértékelés, mivel ez is alattomos hozománya, minél tovább vagy haszontalan, annál jobban semminek érzed magad, legalábbis én így képzelem.
Más! Pszichológusomnak meghalt a barátja. A létező összes médium hírt csinált belőle (VS, Index, 444, Schiffer András stb), én amúgy nem tudtam, hogy ilyen híres. Írtam pszichológusomnak egy levelet a saját gondolataimmal, apámról írtam, hogy én mit éltem meg. Emlékszem, hogy én a természetességet kerestem, menekültem a részvétezés elöl, és olyan kedveset válaszot pszichológusom, hogy akárhányszor újra olvasom, mindig elsírom magam rajta. Nagyon szeretnék segíteni neki, nagyon sajnálom most őt és sokat gondolok rá. Tényleg igaz, hogy az ember egy idő után elkezd kötődni a pszichológusához.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése