Közöny

Ez a bejegyzésem most kicsit elmélkedősebb jellegű lesz, mivel az aktualitás változatlan.
Nosh, közöny. Ez az emberi tulajdonság amit egyáltalán nem bírok elviselni, és nagyon lenyom. Igazából egyetlen olvasómnak se kell magára vennie, hisz nem rólatok szól, csak a gondolataim tegnap futás közben ezen jártak. Engem nagyon sok dologgal lehet inspirálni, sztem viszonylag lelkes típusú ember vagyok és ráadásul elég kitartó is, de a közönnyel nem tudok semmit kezdeni, mikor a másikra nézel és egyáltalán nem érzed mit akar, vagy mégrosszabb ha azt érzed, úgy tesz mintha érdekelnéd (de ezt is csak felszínesen), miközben leszar. Igen, azt hiszem ezzel nem tudok mit kezdeni. Mikor van benne egy gyenge próbálkozás az illúzióra, de közben az ember (mondjuk én) nem csak a materiális jeleket nézi, hanem megérzései is vannak. Lehet távolról is érdeklődni, és közelről érdektelennek lenni. Nem vitás, hogy melyik a milyenebb. De vajon eközben mi jár az ember fejében? Miért teszi? És miért közönyös? Miért érdektelen? Tulképp a szó megmagyarázza saját magát: hiányzik az érdek. Tehát az ilyen ember gondolati szinten érdekember?! De akkor a közönyös ugyanaz, mint érdekbarát? Ez vajon születési dolog? Vagy egyszerűen csak kémia? Hmmm, sztem asszem az utóbbi. Minden csak kémia, ember és ember között. De a kémia mégsem elég, mert attól, hogy valakivel kémiailag passzol, attól még lehet közönyös. Viszont talán érdekes, hogy hogyan hat a közöny. Pl rám. Rám két féle képpen. Aki felé én is közönyös vagyok, ott abszolút nem érdekel, olyan hidegen kezelem, hogy szinte már félelmetes. Viszont aki benne van a közeli szférámban, annál rohadtul szenvedek tőle. A felém irányozható büntetések legnagyobbika, főleg ha érzem, hogy őszinte közöny.