Olyan ez a hét, mint egy álom, de ez az álom valójában múlt hét végén kezdődött :). Fantasztikus és tökéletes hétvége volt. Pénteken kis hazaruccanás. Sziszi bulija, fotózás. Nagyon jól sikerült, már maga a buli része persze szintén nem tett rám mély benyomást, de mivel történelmi eseménynek számított, ezért egyszer megpróbáltam élvezni. És egyébként is Sziszinek legalább örömöt okoztam. Aztán szombaton visszajöttem Pestre, majd este spontán koktélozás Móval és Evelinékkel. Aranyosak voltak és Móval mi is sétáltunk egyet, meg megosztottuk a hétvégi történéseket, na nem mintha vasárnap nem együtt mentünk volna vásárolós körútra. Igaziból most jöttem rá, mennyit tesz az ember lelkének a vásárlás testi kielégülése. Aztán hétfőn kis pihi, majd kedden ismét koktélozás Morrisons 2-ben. Hát a lányok igazi élményt nyújtanak. Szerencsére most csatlakozott hozzánk Edina is (akit ezúton is üdvözlöm a "fedélzeten"). Téma a szokásos. Pasik. Részemről elég erősen kiegészülve... remélem csajok nem vagyok még uncsi nektek :).
A munka így lassan egy hónap távlatából igencsak tetszetős... na nem egy Pannon, de azért szerethető és igaziból a kollégák ehhez baromi sokat hozzátesznek. A héten azt érzem, hogy sokat lazultam és ez oda-vissza mindenkire érvényes.
A héten van egy felismerésem, vagy öndiagnózisom, amit valahogy kezelni kell, csak még a módjára nem jöttem rá. Szóval, az Ogilvyből való kirúgásom hagyott egy eléggé nagy lelki sebet, ami szépen lappang bennem, mintha nem is lenne, de feszült vagy pánik helyzetben azonnal jelentkezik. Ez egy belső szorongás a bizonytalantól. Hogyan lehet ezt kezelni? Jó lenne eltüntetni... Vajon az idő megoldja? Vagy mostmár örök seb?
Hétvégi program:
Végre elkészül talán a bicóm és jövő héttől bicajjal közlekedem. Aztán Móval vásárlás és persze fősikola szombaton.
5 megjegyzés:
A bizonytalanság ne fog eltünni, max kicsit a felszin alá süllyed! Próbáld meg kicsit betakargatni, mert nem jó az ha az árnyéka mindig kúszik utánad! Általában amitől félsz, bekövetkezik és lehet, hogy pp Te idézed elő! Így tessék pozitívan elébe állni mindennek! Jóvan?! KSI
megpróbáljuk :)
A próbálkozás kevés! A megpróbálom, az semmi! Abban benne van, hogy nem sikerül! Védekezés! "nem mondtam, hogy megoldom, csak azt, hogy megpróbálom..." Hm...Szóval, a próbálkozás kevés! Így kell gondolkodni! Előre nézz, ne hátra! A múltból csak tanulhatsz! Pusz!KSI
ezeket elvben én is tudom, és ez szerint is élek, de vannak sebek, melyeket mesterségesen nem tudsz meggyógyítani, attól h előre nézel még benned lappanganak, fene tudja mivel lehet orvosolni... ha meg nem veszel róla tudomást, csakis saját magadnak ártasz, mert attól még ott van. Néha elég csak kimondani és máris jobb, de legalábbis valami oldódik belőle... ezt a technikát alkalmaztam.
:)
Megjegyzés küldése