Aztán csütörtök falmászás. Gergő kicsit csendes volt, de végig balettozta a falat sokszor. Én miután 24-en voltak rajtunk kívül, egy kicsit paráztam... talán klausztrofóbia és tér iszony keveréke érzés volt. Ahogyan egyre magasabbra értem, érzetem hogy remeg a kezem és a lábam. Féltem, h leesek és valakire ráesek és összetörjük egymást. Volt egy srác, akit Gergő elnevezett bicskának, mert elég fura flikk-flakkokat akrobatázott a falon. Gergő zárkózott volt. Nem tudom miért, pedig én tök szeretem és úgy örülnék ha nem lennének ilyen falak közöttünk, kb nem tud olyat mondani, amitől megváltoznának az érzéseim. Na mindegy bízom benne, hogy az idő megoldja ezeket a "falakat" :). Másrészt Rencsivel is egyre jobban olyan mintha egyetlen év sem telt volna el közép suli óta :).
Tegnap excéges buli a.k.a csoportos berúgás az exekkel. Hát én ilyet még nem láttam. Ez a csapat erősebb, mint amit feltételeztem. Vajon lehet ilyen még valaha más csapattal is? Vicces, de mióta nem vagyok Ogilvy-s még a maradék feszültebb szálak is oldódni látszanak. Érződik, hogy erős a kötelék és ez kell h maradjon. Aztán kivel közelebb kerültem, kivel távolabb, plusz pár ember azért érezhetően hiányzott. Azért ezt muszáj megosztanom, remélem senki nevét nem sértem meg vele, de sztem inkább büszkeség, mint bármi más (a kép a facebook üzenőfaláról):
Kívánom magunknak, hogy sok közös program legyen még, sok sok.
Ma meg angol volt, fejfájós, kialvatlan, szenvedős, másnapos. Miért utálom már ennyi gyakorlás után is a függőbeszédet? Kár, h nincs nyelv érzékem, sokkal könnyebb lenne az életem ha lenne, így meg csak a szenvedés van vele.
Összegezve nagyon klassz hetet zártam, boldog vagyok, hogy ilyen barátok és ismerősök vannak körülöttem. Nagyon jó a légkör és még ha a meló dolog még nem is megoldott, de azért ezek a feltöltő találkozások széppé teszik a napjaimat! Köszönöm mindenkinek!!!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése