Rettenetesen fáradt vagyok lelkileg amiatt, hogy minden nap ugyanúgy zajlik. Néha azt érzem, nem élek. A korona miatt nem megyünk sehová, nem jön hozzánk senki. Mi vagyunk hárman egymásnak 0-24-ben. Sok. Nem tudunk magunkban lenni, nem tudunk azt csinálni, amit kedvünk tart, én jól bírom a szeparáltságot, meg az elszigeteltséget is, de most azt érzem, hogy már kezdek áthajlani depresszívvé, úgyhogy újabb rendszereket fogunk behozni az életünkbe. Heti egy nap szabadnapot adunk magunknak. Úgy néz ki, Dorothy tud hozzánk jönni baby sitterkerdni, így elkezdjük Marci szocializálását is (mert aztán ősztől bölcsi), meg magunknak is lazítunk kicsit. Azt gondolom, hogy ez így normális. Nincsenek mamáink elérhető távolságban (ez baromira rossz, na meg most amúgy is karantén már 2 hónapja), így valamit muszáj volt lépnünk, mert ez a kapcsolatot is próbára teszi, meg hát tényleg az ember ebbe a monotonitásba beleőrül.
Nekem a nagy felismerésem magamban, mióta Marci megszületett, hogy nem vagyok ősanya típus. Azaz nem jön minden ösztönből, nem vagyok szakszerű. Viszont sokat olvasok a témában, így azért persze próbálom az összes mérföldkövet tartani. Ilyen volt például a mászás dolog, amiért nagyon megküzdöttünk. De mivel ősanya nem vagyok, viszont tudatos azért még igen, így tudom, hogy az ilyen irányú figyelem később hálálja meg magát.
De a lényeg a lényeg, nagyon hiányzik a könnyed élet, és nagyon várjuk, hogy Marci már akkora legyen, hogy ismét kapjunk vissza belőle.
Munka ebben a hónapban most jól indult. Előző két hónap végülis megmentődött, nem mondom, hogy fényes lett, inkább kb a 2017-es átlagot hozza, vagy a mostanihoz nézve egy stabil kb 20% visszaesés. Nem tudom, hogy az aktuális hónapnak mi lesz a vége, de ígéretes, hogy most úgy a nap 60%-ban már dolgozom. És szerencsére minden ügyfelem megvan :) Nem tudom, hogy vírusnak melyik szakaszában vagyunk, hogy lesz-e visszaesés, de az biztos, hogy a lehetőségekhez mérten még nem lehet egy szavunk sem.
Marci mozgásfejlődése beérte a korosztályát. Az egy éves státusz szerint is mindent tud, amit ekkor elvárnak a kicsiktől. Most azt kezdem látni, hogy mentálisan is indul. persze semmi tapasztalatom, csak ilyen apróságok, hogy például tökéletesen használja a távirányítót, vagy például a kisautókat is rendeltetésszerűen tologatja. A szavakat még szerintem csak kis mértékben érti. Amit biztosan ért, a saját neve, a cica, a kulcs és a lámpa szó, ezekre reagál is. Most szeretnék venni neki rajzoláshoz dolgokat, meg első kis járgányt, meg az erkélyre egy kisházat és persze könyveket. Nagyon érdekli továbbá a természet. Sajnos nincs kertünk, de Zsolti sokat megy vele le, fogdossa a faleveleket, meg most már ismerkedik a földdel, fűvel. Alig várjuk, hogy megnyissák a játszótereket, mert szerintem az maga a kánaán lesz neki.
Szóval indul az első baby sitter nap, nagyon izgulok, hogy Marci mennyire fogja bírni :) 2-kor érkezik Dorothy!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése