1 éve. Már egy éve, hogy megváltozott az életünk. Eszméletlen gyorsan elment. És ezzel együtt megértettem, mikor azt mondták nekem valamikor, hogy a gyerekeden látod mennyire gyorsan telik az idő. És tényleg. Ilyenkor azért visszaemlékezik az ember, hogy milyen borzadalmas volt maga a szülés, és a kezdetek, persze természetesen a rengeteg szépség mellett, de azért nem akarok elmenni az mellett, hogy nehéz. Az anyaság nem úgy nehéz, hogy egy napra lebontva sok, hanem állandó, nincs kiszállás, pihenés, nem akkor csinálsz valamit, amikor akarod.
De maga a csoda. Én már sokszor megyek át szentimentálisba, pl mikor a gyerekem nevet, főleg ha rajtam (vagy velem) elpityergem magam, jó érzés, hogy boldoggá tudom tenni már kicsi törődéssel is.
Nagyon sajnálom, hogy egyelőre nem adhatok meg neki mindent, se saját kis birodalom, se kerti kis birodalom, de minden tőlem telhetőt próbálok. Most volt a kis születésnapja, kapott tortát és meglepetésből Dorothytól (szigorúan tartva a korona ajánlásokat) egy hatalmas lufi kompozíciót. Sajnos a család nem volt itt velünk, de videó és egy csomó kép készült, úgyhogy az emlékezetünk mellett digitálisan is meglesz.
Munka továbbra is gyenge, viszont úgy néz ki Zsoltinak sikerült a Bud Airportos interjú, szóval, ha elfogadja, akkor ő egy elég csinos váltást tud csinálni, majd GYED után. Ügyes, büszke vagyok rá, annyira jó az angolja, plusz jó a kisugárzása, hogy itt Magyarországon kapkodnak utána. Eddig itthon összesen két interjúja volt, és mindkettő helyre felvették. Tényleg büszke vagyok rá.
Ezt pedig csak
itt hagyom magamnak emlékeztetőleg :)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése