Babucika útra kész, legalábbis ezt mondja az applikációm, amit használok, de viccet félretéve a 37. héttől már nem számít koraszülöttnek babóka. Azt nem mondom, hogy eseménytelen napok vannak most is mögöttem, mert persze az összes extrám kísér, amiből a legrosszabb most már egyértelműen a viszketés. Néha már úgy érzem nem alszom semmit éjszaka, vagyis minden éjszaka, minden órában fent vagyok és vakarózom. Na meg persze azért a fekvés sem egyszerű már, de azt még el tudnám viselni. Epepangásra szedem a gyógyszert, és mivel nem jött ki mellékhatás végül, így a héten meg fogja duplázni a doki a mennyiséget, szerdán megyek gasztroenterológiára és kiderül az is, hogy egyéb régebbről hozott epe/májkárosodásom van-e. A héten rengeteg vendégünk volt, de erről egy későbbi postban részletezek, ugyanis azért nem semmi, hogy miket kaptunk és milyen szeretet övez körül...
Megérkeztek a laborok. Az epepangást leszámítva minden eredmény klappol. Voltam védőnőnél, ott is minden oké, vele már csak aznap találkozom, mikor hazajövünk babócával. Hihetetlen, már nincs két hét, vagyis két hét múlva, ha Jóisten is úgy akarja, már anya leszek és talán ehetek végre egy normálisat. Zsoltitól már berendeltem a kórházba szülés utánra egy sajtos-tejfölös lángost :D
Ma reggel a szokásos diabetológiával indítottam. Ez a szeánsz se hiányzik már nagyon az életemből, de még egyszer mennem kell, illetve hát reménykedem, hogy az eredmények továbbra is rendben vannak.
Martin nagyon velem él, ha fent vagyok ő is fent van (éjszaka is), ha megsimizem a hasam, egyből reagál kis mocorgással, ha esetleg neadjisten hangosabban szólok megrúg... érzékeny erre, mint az anyja. Nincsen már helye, a jobb oldalamon folyamatosan látszik szinte az egyik kis lábikója, arra mindig kényszert érzek, hogy jól megfogdossam, annyira kis cuki, ahogy ott dudorodik, aztán olyankor elhúzza :). Csuklás is jellemző még, de talán kicsit kevesebbszer.
Kíváncsi leszek kibírja-e 21-ig, de valamiért azt érzem, hogy végig is kibírná bent... aztán majd a természet megmutatja. A héten lesz még csütörtökön egy genetikai UH is, a leges legutolsó, így nem kell NST-re mennem, ezenfelül jövőhéten még az utolsó diabetológia és az utolsó nőgyógyász/NST check, és vasárnap reggel 8-ra bevonulunk a kórházba. Eddig látom az életem, és gondolom itt történik egy "snitt"... Valaminek a vége, valaminek a kezdete lesz.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése