Ma pontosan. Eddigi legeseménydúsabb hét van mögöttünk. A szívhangnak szóló boldogságunk csak rövid ideig volt felhőtlen, ugyanis kedden a nem túl rég diagnosztizált betegségem ütötte fel az arcát, a herpesz. Na erről tudni kell, hogy veszélyes a magzatra akkor, ha először jön elő rajtad. Konkrétan (ebben az időszakban) vetélést, illetve idegrendszeri károsodást, agyhártya gyulladást stb okozhat. Úgyhogy felhívtam a doktoromat, hogy mit csináljak, ha bedurvul. Ő azt mondta, hogy amíg nem látok külső jeleket, addig semmit, de ha elkezdi a vírus ürítést, azaz sebessé válik, akkor gyógyszer (Telviran... minden herpeszes legjobb barátja). Na ez a hét erről a vívódásról szólt, hogy merjem, vagy ne merjem, mert ugye a legérzékenyebb hetekben járunk. Állítólag akinek már nem először jön elő, a szervezete termel ellenanyagot, mely védi a magzatot, de van kockázat, mert ha eléri a magzatot, akkor vetélés következik... Néha van olyan gondolatom, hogy a testem nem alkalmas egy egészséges terhesség kihordására. Ezek depresszív gondolatok, de rettegek attól, hogy esetleg az én egyéb betegéseim miatt esetleg ne legyen egészséges a baba, ő nem érdemli meg. Szóval sokszor érzem emiatt rosszul magam, rettenetesen féltem őt, bármit megtennék, hogy neki ne essen baja.
Testileg nincs még változás, a héten felerősödtek a rosszullétek, már ami a hányingert illeti, erőssé váltak és egésznapossá. Szurkák továbbra is vannak, nem határozottan egy helyen, inkább itt-ott mikor hogy. De a hét legfontosabb tünete mindenképpen a hányinger (ami már több mint émelygés).
A héten találkoztam a védőnővel, kiállította a kiskönyvet, így mondhatjuk, hogy terhesgondozásba kerültem. 53,8 kg került felrögzítésre. Jövő héten bejelentkezem háziorvoshoz, ezzel együtt át is költözik a háziorvosi orvosi szolgáltatásom Simontornyáról Budapestre, majd ha minden jól megy akkor laborra is eljutok.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése