Erő

Na nem az, ami testi, hanem ami a lelki. Mindenki kerül krízis helyzetbe néha, kár is azt hinni, hogy most jó, akkor örökre ilyen lesz minden. Az én tapasztalatom, hogy mindig fordul a kerék, szerencsére mikor szarul vagyunk akkor is. Én most szerencsés vagyok, mert kb kisebb problémákon kívül úgy érzem egy jó ideje csak jót kapok az élettől, persze azért vannak dolgok, bizonyos egészségügyi dolgok, ami engem is padlóra küldenek néha, de még mindig azt mondom, hogy egy ideje komolyabbat nem kaptam. Viszont az élet mindig frissíti a memóriát, (hálisten) nem feltétlen saját dologgal, de engem a közvetlen környezetemben ért szarok is megérintenek, ahogy a jó is persze. Ma volt egy dolog, ami nagyon visszarántott, és kicsit át kellett értékelnem a dolgokat. A végső konklúzió nem titok, az hogy nagyon kell vigyázni egymásra, és nagyon kell figyelni, és minden percben felelősnek lenni. Ha ezt nem teszed, úgyis jön a tanító lecke, melyből úgyis kénytelen leszel tanulni. De ha mégis beüt a baj, akkor viszont összpontosítani kell, oda kell az erő.
Egyébként, igaz a mondás, hogy "Ma ültetsz, és KÉSŐBB aratsz!" - a mag törvénye. Valahol azt, hogy most ilyen jól érzem magam annak köszönhetem, hogy 12 évig keményen dolgoztam. Egészen pontosan átgondoltam, hogy 3 éve érzem jól magam, még akkor is, hogy ha volt közben egy kb 7 hónapos mély fájdalmú időszak, mert azaz időszak már valaminek a kezdete volt, akkor már tudtam az érzéseimről beszélni, alapvetően tudtam mit csinálok, és miért csinálom. Jártam pszichológushoz, ami bizonyára sok ember számára lesújtó, mert aki odajár, az biztosan nem normális, de ha valaki jobban ismer, az tudja, hogy sajnos nem volt jó a hozott anyag, és mióta van Zs, ezt azóta még inkább tudom. Azelőtt is gondoltam, de csak azt láttam, ami nálunk otthon van, most már látom azt is, ami másoknál van, és persze látom saját kapcsolatunkat, és tudom milyen, mikor két ember megtalálja a harmóniát (na innen nézve a hozott anyagom még gázabb). Engem mindig is zavart, ha kívülről mást láttat valaki, mint ami bent van. Ez lehet azért van, mert nálunk így zajlott, és emiatt nem kaptam megértést, mert látszólag minden szép volt. Talán ezért is lettem igaz ember, mert taszítom a hazugságot, és nem is gyűjtök magam köré olyan embereket, akik bármilyen szempontból is nem igazak, és így megtörténhetetett az én boldogságom is. Rettenetesen sokat vártam rá, tizenvalahány évet. Volt egy elképzelt életképem, ahogyan majd én fogom csinálni, de nem akart jönni a szerelem, sőt még egy gyengébb kapcsolat sem. Aztán bejött a képbe egy jelölt, aki utólag már látom, hogy csak annyi funkciót töltött be, hogy megmutatta, mit nem akarok, mi a méltatlan, mi a szenvedés, és milyen hibát ne kövessek többé el újra. Ez tök jó amúgy, és kell is, én őszintén mondom, hogy tanultam belőle. 7 hónap volt utána, és egy csomó kérdés, amit nem értettem sokáig, de már ebből a távlatból azt mondom, örülök, hogy így történt, és most még ebből is profitáltam. Mert amúgy az is igaz, hogy az ember a rossz dolgokból tudja a legtöbbet tanulni. Aztán, hogy ki mit kezd a tudásból, az már az övé. Lehet, hogy egoistának tűnik, de én érzem, hogy jól csinálom amit csinálok, konkrétan 2015 óta azt hiszem, talán azóta is érzem, hogy jön az önbizalmam is, mind szalmailag, mind mint nő, pedig tudom, hogy nem lettem szebb (sőőőőt híztam, ráncosabb vagyok, és igénytelenebb is talán mint pár éve), de a jónőségnek egyébként szerintem a legkevesebb köze van kizárólagosan a szépséghez... persze ezt is így 30+osan értettem meg. Na mindegy, viszont tegnap éjszaka érdekeset álmodtam. Két volt Ogilvys munkatársam benne volt, a többi nem is releváns valójában. Egyik Misi a mentorom, akit örökké tisztelni fogok, és egyébként álmomban is egy remek dolgot talált ki, de még ez sem releváns, hanem a másik ember Réka volt, aki azóta egyébként a Geometry Global magyar CEO-ja. Álmomban annyi történt, hogy mint account tolt nekem át munkát, és valami hasonlót mondott a Misinek, hogy nem aggódik ha nekem küldi, mert eddig mindegyik ügyfél visszajött, akinek én dolgoztam. Ennyire emlékszem, vagyis ez volt az álmom releváns mondanivalója. Azért ez elgondolkodtató, mert ez egy vélemény magamról, magamnak, nem kisebb személy bőrébe bújva, mint az egyik magyarországon jelenleg működő ügynökség vezérigazgatója nevében. Ez valahol szerintem már önbizalom (a javából) szakmailag. És ez jó, ezt teszik az évek, ezt teszi a sok felelősség, és ezt teszi az önhit, ami épül. És valószínűnek tartom, ha ezt gondolom magamról, akkor más is valami hasonló kisugárzást láthat. Mert egyébként bár mindig titkon félek, hogy az utóbbi évek sikere múlandó, de aztán eszembe jut, hogy ha jó vagyok, miért kellene kudarcot vallanom? Ez a fajta önbizalom fontos, azt hiszem, ha ez nincs meg, akkor az ember gátolja magát a sikertől. Na szépen elkanyarodtam az indulástól... csak elkapott az flow és csak írtam.