Fázom...

Haladunk az őszben. És ez most már érződik nagyon. Megérkezett az új iPhone/watch, elindult az ügyfelem idei nagy kampánya és én boldog vagyok. Röviden ezek a legfontosabb történések, illetve hogy hétközben itt volt az régi/új szerelmi szálam Angliából. Nagyon jó hetem volt emiatt. Azért persze érdekes volt a munkával össze egyeztetni, de tényleg minden csak akarás kérdése. Ő nagyon toleráns volt, sőt kicsit szerintem valahol még tetszett is neki. Jól érzem magam. Azt hiszem ennyire tökéletes harmóniát még sosem éreztem, vagyis talán akkor mikor 17 évesen volt az első szerelmem, ugyanis jelen pillanatban nem érzek semmilyen törést, semmi veszélyeztetést a kapcsolatunkban, nincsen "úgy lesz, ha...". Tudom, szuperlativuszok, elfogult vagyok... az vagyok, de tényleg így érzem most. Valahogy minden értelmet nyert az életemben. És sokkal könnyebbnek látom így a terveim megvalósítását is. Jelen pillanatban elégedettséget érzek, de tudom, hogy ez pillanatnyi érzés, nincsenek végleges állapotok, viszont azt is tudom, hogy mikor ezt érzem, meg kell állni, és hálásnak kell lenni... főleg egy olyan év kezdése után, mint amilyen nekem volt januárban. Persze tudnám a szintet fokozni, hiszen még mindig nagyon sok minden hiányzik az életemből, de nem akarok én mindent egyszerre, csak szimplán szeretném megélni minden pillanatát.