Azért az élet szeret elénk leckéket tenni. Mikor minden fantasztikus, eléd kerül egy kísértő jel. Tulajdonképpen nem tudom, hogy ez jó-e, azt tudom csak, hogy szembesít és mérlegelned kell és hozni egy helyes döntést.
A jó dolgok mindig egyszerűek.
Én már eszerint élek, és nem bonyolítok. Ahol bonyodalom van, ott elindul az erőlködés is. Szeretem a dolgokat, ahogyan most állnak, és ez nem racionális döntés, hanem egyszerűen ezt érzem a szívemben. Az első pillanattól úgy érzem, hogy ez józanabb érzelem, mint a tavalyi volt, de aztán csak lehet hogy kiegyensúlyozottabb, ahogy telik az idő mélyül és egyre kevésbé szeretnék lemondani róla, talán így működik. Kicsit zavar a távolság, de én már elviselem, én már sok dolgot megéltem azt hiszem, erős vagyok, és a törődést nézem. Szerintem a mai világban már néha több országnyi távolság sem akadály, csak hát hiányzik, és ezt az érzést egyelőre magammal kell vinnem folyamatosan, de csak pár hetet kell kibírnom elvileg.
Tapasztalatom az érzésekről az egy év alatt: nincs végleges állapot, mozgás van folyamatosan, és a majdnem belehalsz állapotból is fel lehet állni. Most már az életem folyamán kettő ilyen szituációm is volt, mindkétszer majd belehaltam, vagy talán egy részem bele is halt. Aztán valami újjá születik, nem akarattal, hanem így egyszer csak megszületik, és aznap lép az életedbe mikor nem is számítasz rá. Én nagyon féltem, hogy erre éveket kell várnom, de talán létezik az a mondás (Moncsi mondta nekem), hogy rossz után mindig jó jön. És talán létezik az egyensúly és talán tényleg ez a természet törvénye, nincs olyan, hogy valaki csupa rosszat kap, egyszer csak átfordul, a kérdés tudod-e értékelni, vagy hogy észre veszed-e egyáltalán. Ma szép idő van, futok egyet és már csak egyetlen futás fog elválasztani a következő leveletől (a purple leveltől) Nike app-ban.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése